Sudár magas, sudár magas a nyárfa teteje,
Halvány sárga, de halvány sárga annak levele,
Én is olyan, én is olyan halvány sárga vagyok,
Volt szertőm, egy csinos barna kislány,
De már rég elhagyott.
Majd ha egykor hűtlen babám, összetalálkozunk,
Úgy megyünk el egymás mellet, még csak nem is szólunk,
Te mégy jobbra, hűtlen babám, én megyek balra,
Sárba taposom fényképedet, nem veszlek el soha.
Barna kislány fehér ágyát megasra vetette,
Honvéd baka a sapkáját rajta felejtette,
Add ki babám a sapkámat, hagy tegyem fejembe,
Hogy ne nézzen más babája a kacsintós szemembe.