Piros pipacs, búzavirág nyillott künn a réten,
Amikor én megláttalak kinn a faluszélen,
Megöleltél, megcsókoltál, s a szivemet kérted,
Boldog voltam, s odaadtam, mert én hittem néked.
Nádfedeles házatokban esküvő van éppen,
Másnak adtad a szivedet, másnak vagy a párja,
Igy akarta a jó isten odafenn az égben,
Boldog leszel, én is talán, kint a temetőbe.
Éjfél után a faluba olyan csendes minden,
Csak egy rozsdás kis kapuba áll kint két szerelemes,
Kéz a kézbe, ajk az ajkba, elválni nem tudnak,
Szegény legény, gazdag leány egymásnak nem hagynak.