Dugattyú sikított,
beindult a gép,
kibírom amíg csak,
elég lesz a szél.
A kormány mögött míg,
vezetsz szótlanul,
karambolt kívánok,
elintéz a súly.
De tudod nem ez számít,
mert belepusztulok
ha megállsz egyszer.
Miattam hogy el ne haljak,
de valakinek akkor is vezetni kell.
Kötözd be óvd az arcodat,
ne lássa senki mid maradt.
Ne lássa senki rejtekét,
viseld a csókom sebhelyét.
Magamat ütöm benned,
téged ütlek a fejemben.
Kiszakadt hajcsomókat hagyok,
a szanaszét repedt kilincsben.
Kötözd be óvd az arcodat,
ne lássa senki mid maradt.
Ne lássa senki rejtekét,
viseld a csókom sebhelyét.
Térdeplő, integrált
álomkör inverzál,
míg végül, fordítva
húsmágnes vonz vissza.
A szelepről szökő gőz
megéget talán.
A hátam mögött jön,
a dühöngő kazán.
Nehézvíz feszíti,
üres nem marad,
vakon húz a csőbe,
a vákum-garat.