A patakot folyóvíznek hívják,
Tőlem a szeretőm igen tiltják,
Verje meg az Isten aki tiltja,
Mert én őtet nem hagyom el soha.
Lehullott a cidrusfa levele,
Bánatos a Balkó Veron szíve,
Ne szomorkodj, megvan a te kedved,
Kit a világ úgy írélte tőled.
Párta, párta, búra való párta,
Hogy a török régen el nem vágta,
Ha megfogom annyira hagyítom,
A tengerbe búval lenyomatom.
Mikor megyek a templomba esküdni,
Egyik könnyem a másikot éri,
Jaj, Istenem, hogy fogok esküdni,
Ha nem fogok igazán szeretni.