Nincs szó, nincs jel, nincs rajzolt virág -
nem szálhat az égen szárnya tört madár.
Nincs jó, ami jó - nincs már aki fellel,
nincs hely, ahova visszatér, ki utra indul el.

Hol az arc, hol a kéz?Akiért,s csak azért?
Hol a tér, ahola fény - hozzád még elér.
Kell, telegyél, ki Nap lesz Éj után,
te légy, aki megtalál egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik mere jár,
hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Így légy te a jel, ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor egy lázas éjszakán,
Ami volt [ami volt], s amiért [s amiért]:az minden a miénk!
De szava lesz a meg bocséltás, de szava a szenvedély.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik mere jár,
hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Az légy, ki sose fél - ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába, mit nem téphet senki szét.
Választott, aki a múltat, magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt - tudja ébredni kell.

Ki szívét osztja szét ,ő lesz a remény-
Ki szívét osztja szét ,az élet csak övé-
Ki szívét osztja szét ,követik mere jár,
hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Ha félsz, gyere bújj mellém,
Szívem szívedhez ér.