Fekete Melódia
Addamz
érzést, és felteszem ma is ugyanazt a rohadt kérdést, hogy mért nincsen itt nyugalom végre és mért kerül minden spanom
szépenlassan a jégre, ahogy a mosdóhoz érek nézem a tükörben a képet, és látom, hogy már nagyon kikészített ez az élet.
De nincs visszaút, meg kell fizetni a jóért és bűnhődni kell minden egyes kimondott szóért mégha nem érezted régen akkoris,
ha te tetted, egy rossz szóval a másik életét tönkre tetted.
Refr.: 2x
Ne hidd azt, hogy minden egyszerű, Neked nem lesz itt már soha se jobb az életed, és egyre rosszabb lesz ez a világ,
mégiscsak te követheted el a hibát.
Miközben látod élni-halni embereket, ártatlan öregeket, védtelen gyerekeket, síratod Őket, járod a temetőket talpig feketében
gyászban, télben olyankor sárban, Ők már úton a Mennyországban ébren, de mi még mindig itt a szarban, kiürülve játszóterek
és miképp a parkban semmi nem a régi már csak pusztító vihar van, az utcán ahol felnőttünk, játszodtunk msotmár csak harc
van. Ó mennyi fájdalom és könnycsepp az arcokon, haldoklunk akár a vergődő halak a partokon. Veszélyes világot élünk, békét
hiába remélünk, kérünk segítséget, mégis folyik vérünk, de csak rajtunk múlik, hogy háború vagy béke van, az Úr előtt nem
attól ember az ember, hogy sok pénze van. Bándd meg minden bűnödet, megbocsájtás fent az Égben, ha örülsz annak, hogy élsz,
hagyd a másikat is, hogy éljen.
Refr. 1x
Ne hidd azt, hogy minden egyszerű, Neked nem lesz itt már soha se jobb az életed, és egyre rosszabb lesz ez a világ,
mégiscsak te követheted el a hibát.
Mindig a fejemben él egy gondolat, egy gondolat egy emlék, ha visszamennék a múltba mindent tönkretennék.
Talán nem... talán tudnék változtatni ezen az életen, hisz előtört a nyugalom a legfontosabb lételem. Felpörgetve élünk, a
penge élén táncolunk és ezzel csomó más embert a földhöz is le láncolunk. Nincsen kiút, asszem tényleg minden elveszett,
inkább hagyom, hogy játszon velem a képzelet. Egy álmot láttam és azóta bennem él, egy kép, hogy más vagyok a többinél, de
nem értem, még miért, mit kell tenni, hogy vége legyen az örökös kételkedésnek itt lent a szennyben. A panelházak mélyéről
egy kiáltó hang szól, vigyázzál éjszaka mikor elalszol... Néha lecsukom a szemem, de már semmit nem érzek, az álmom elveszett
és én is lassan elvérzek.
Refr.: 2x
Ne hidd azt, hogy minden egyszerű, Neked nem lesz itt már soha se jobb az életed, és egyre rosszabb lesz ez a világ,
mégiscsak te követheted el a hibát.