eNzim:
Egyszerű radar pásztáz végig, nincsen forgalomban protokoll
A könnyen szerzett siker röhög,a kiábrándult robotol
De sötét takarhat el fényt,lényeg,hogy létezik
Tömegeszmét forgalmazó diktátor szavát fényezik
a vakok; -de magyarázd el nekik a szivárványt
Egy világban,ahol másod gondolatot már sok silány hányt.
A magamfajta értelmez, új gondolatokat fordít,
Nem hátat,a te fajtád ferdít,igazság sápad,
Mint a kéthónapos vizihulla,üveges tekintet;
én kereszttűzben érzem,ahogy a szabad már nem legyinthet
a gondokra;megoldást nem nyújt újabb bértábla,
én boldogan állnék két lábra,de gáncsol a gazdagok étvágya.
-gyávaság fehér tolláról cseppen a hazugnak tinta;
Lelkiismeretem tiszta,nyitott könyvben sorok közé
írok,mintha számítana;egy sivatagban a dűnék közé
rejtett nyomon,újabb pofon,kritizálok de milyen jogon,kérded;
Szimpla számadás,nincs adás-vételi szerződés
A hatás örök marad,hiszen a bajban áll mellém mindig
egy padtárs;sokszor elme helyett száll a szóra szürkület
Csak néma tünet,őszinte zenében váratlan szünet

Refrén:
Térképet rajzol a gondolat,mi mentén érkeztem,
A célt nem tévesztem szem elől,mindig éreztem,
azt amit Te. -hogy amit a többi követ,téveszme
Csak hazugsággal vértezve,segít az Útinform.
Térképet rajzol a gondolat,mi mentén érkeztem
A célt nem tévesztem szem elől,mindig éreztem,
azt amit Te. -hogy amit a többi követ,téveszme
Csak hazugsággal vértezve,nekünk segít az Útinform.

sövi:
..........................Felébresztett a valóság
Szilánkok mosták ki szemeimből az álmot
Útnak indítottak,megdőlni látszott minden támpont;
Szereposztás:én a vádlott,a tömeg hajszol,nagy a forgalom,
Nyomot hagytok,mint a férgek,ami marad az csak csonthalom.
Így fennakadtok minden oldalon,megütköznek
a fogalmak,a nézetek elvérzenek,míg halkan
én megtisztulok a tűzben,ti csak fürödtök a szarban addig.
Kényszerít,hogy én is ember alakot öltsek
Hogy megfordultak a szelek,eltereltek;már nem bizonyít
egy könnycsepp;félrevezettek a bölcsek rég nem történelmet
írtok, hogyha minden percet mellre szívtok.
Így lett útvesztő a büszke végcél,az az egyszemélyes
légtér;eltévedsz ha félreléptél. Mentesít
a különjárat,mert aki barát, az nem fordít hátat,
Nem felejtek -ez a vallásom,lehet bármekkora
a távlat,megyek végig;csak a hitetlenek nem értik meg,
hogy ígéretet tettem;a meggyőződésed tévhit!
Cél kitűzve,és a végsőkig űzve
Gyávák vagytok,egyedül hagytok,úgysem követtek a tűzbe...

Refrén

sövi:
Itt elágazik az út,és neked másfelé kell menned
Nem erőtlen a kéz,csak könnyen enged;a válasz ott van
benned;így az irányított szándék, mint az árnyék
mások nyomán mész;nem értem meg a fényt,én mégis látnék.
"Rossz helyen,rossz időben..." -megtaláltam a kulcsot,
Most már tudom honnan jöttem,ez lett a saját földem.
Mert megváltoztatok sokan az úton,változni kellett
én megérkeztem,és maradok mindig a Társam mellett.

eNzim:
Ne szólj szám,csak fejem fáj,vérágas szemet szúr a jelenet,
Mint egy Kína-szindróma,leolvadt mosoly,hatszáz emelet
magas a szánalomnak szintje,látva,egyének húzva
kaptafára,mint szemet csípő pára;hagyd magára!
Árnyékot vet rád egy felleg,hogy ne nézz bele a Napba
Mi az igazság,nem csapda,mellény személyre szabva.
Kényszer ízt visel az öltöny,börtön,ártatlan büntetésem
töltöm,igazságot keresve égen-földön.