Egy napon, mikor faak am seeben eljött az a pillanat,
Hogy mindnyájan, kik ott lebzseltünk, vártuk azt az alkalmat,
Hogy felköszöntsük, ünnepeljünk, pezsgőt igyunk, vedeljünk
És kedvre kelve, lelkesedve egy kis dalocskát leheljünk
De várjunk még egy pillanat, hogy tévedés az ne essék
E dalban gidát, fülest, mackót keresgélni ne tessék!
Kangából, és bagolyból, és malackából nulla van
De akad lám egy lány, akinek még egy éve múlva van
„S”, mint serény síelő
„T”, mint tutkó turista
„A”, mint angyal anyuka
„R”, mint r, mint Béla
„K” maradt a végén
Páratlanul lévén
Csak „k” maradt a végén
Öt betűs szó lévén
Ha azt hiszed, hogy télkirálynő, síbajnok már nem lehetsz,
Hogy mindazt, mit ma megtanultál egy másik napon elfeledsz
Hogy rád tapadt a hóeke, hogy maszatolni rémes,
Elmondjuk, hogy hiába rísz, mindez, mindez téves
Nyáron is hogy kormányoztál száguldván a túron
Két másik hajós anyatárssal pendülve egy húron
Látod, tessék az is ment, hát nem lesz semmi vész
Ha hideg van. És hull a hó, te a lejtőn is lemész
„S”, mint serény síelő
...