Saját tűz, Saját ház
Saját póker, saját ász
Saját ész, Saját pech
Saját mázli, szerettek
páran úgy is, ahogy kell Néha meg én játszottam el Épp elég, ha néha még
én játszom el.
Nem zajok, inkább csak neszek
Áhítom már a csöndeket
Mosolygok merész vándoron
Viharról rég nem álmodom
Nem vonz már az éjsza)a
Talán csak holnap éjjel...
Holnap éj jel édes, ha végzel A többiek várnak, És neki is vágnak az éjszakának, miről azt hitted nem kell
Végtére is már fölnőtt az ember De legyen egy esténk, és játsszuk el ismét
Játsszuk el Újra, hogy van hova innét Van hová menni, és miénk a város A terv ködös és látom homályosan úgy csináljuk, mintha sok lenne az
Ha eleget iszom, nem látszik, hogy félek.
Holnap még miénk a város...
Még bedobom magam egy utolsó denszre és lapot kérek a tizenkilencre A harisnyád necce feszülni látszik gy lendülettel jutunk az ágyig Vagy a fürdőszobáig, de rozsdás a zárja
És szarok rá, hogy mi lesz utána a mosógép rázza, ami benne meg rajta Csak csináljuk úgy, hogy utána majd az
élet úgy tűnjék, mintha lenne miért élni
Ha eleget ittál, már nem kéne félni.