Verse 1.:
Lassan tűnik a fény, jön az éjjel.
Fáradt emlék ül tétlen a párnámon.
Álmom semmi se’ törheti széjjel.
Mint egy súly, fekszik végig a vágyaimon.
Bridge:
Félek, ölelj meg, szoríts meg,
Mintha visszatarthatnál.
Csak a csend hull most ránk.
Nézd hát!
Refrén:
Feltép a vágy a közöny kapuját.
(Feltépi a vágy.)
Kisöpri a szél majd a múlt hamuját.
(Kisöpri a szél.)
Elűzi a fény a megunt remegést.
(Elűzi a fény.)
Megőrzi a szem a legszebb jelenést.
(Megőrzi a szem.)
Verse 2.:
Gyertya lángja a semmibe bámul,
Ring a fénye, mint csónak az esti tavon.
Fájó érzést egy nézés elárul,
Nem maradt más, csak elszürkült kép a falon.
Bridge:
Félek, ölelj meg, szoríts meg,
Mintha visszatarthatnál.
Csak a csend hull most ránk.
Nézd hát!
Refrén:
Feltép a vágy a közöny kapuját.
(Feltépi a vágy.)
Kisöpri a szél majd a múlt hamuját.
(Kisöpri a szél.)
Elűzi a fény a megunt remegést.
(Elűzi a fény.)
Megőrzi a szem a legszebb jelenést.
Elűzi a fény a megunt remegést.
(Elűzi a fény.)
Megőrzi a szem a legszebb jelenést.
(Megőrzi a fény.)