Lent a Duna mentén most épült egy csárda
Benne kerek asztal jó piros bor járja
Kerek asztal mellett magyar fiuk ülnek
Egy szép magyar nótát vígan énekelnek
S én, mint szegény legény soha, soha, soha
E falu határát át nem léptem volna
Jobb lett volna nékem, nem születtem volna
Falu szegényének, falu árvájának
Száz koronást adok a cigányprímásnak
Húzza el a nótám miért is, vagyok árva
Húzd rá cigány, húzd rá miért is, vagyok árva
Temetőbe van az édesanyám sírja
Temetőbe jártam anyám sírját láttam
Az anyám sírjánál zokogva meg álltam
Kelj fel anyám, kelj fel, kelj fel a sírodból
Nézd meg mi lett a te legkisebb fiadból.