Fekszel az ágyadon, a fejed valamiért fáj,
Te csak gürizel minden percben és nincsen lazítás
Nem tudod, hogy hol vagy meg azt, hogy mi a megoldás
Érzed azt, hogy körbevesz TÉGED egy Virtuális világ
Egész nap a munkahelyeden, Azt várod már,
Hogy hazaérhess, benyomd a géped, És csatlakozzál.
Nem bírsz tőle elszakadni, Nem is akarsz tán.
Az elején még felvisz az égbe, Aztán a mélybe ránt.
Bridge: minden pillanatban utánna vágysz,
ha akarod, megláthatod, Tied a választás
Refrén: Ne félj, csak nyomd bátran,
Amit gondoltál,
Itt nem lát senki Téged,
Ez egy arc nélküli világ
Ne félj, csak nyomd bátran,
Amit gondoltál,
Csak azt veszed észre,
(Hogy) rabjává válsz.
Nem beszélsz már senkivel, egyedül otthon bújkálsz.
fellépsz a netre, belépsz a chatre minden áldott éjszakán.
Mindenki ezen lóg, ott van az egész világ.
Reggeltől estig ez megy nálad, teljesen függővé válsz.