Újra megnyílnak a zárt kapuk
Egy arc az éjszakámmal szembe fut
Itt jön egy sellő, meg egy kisleány
Kapuvá változott a kék magány
Sokféle medál volt a mellemen
A soknál mindig több az egyetlen
Keresem, hol a csillagod?
Mióta látszom, én is láthatok
Mióta látszom, én is láthatok
Lágy kő és puha robbanás
Szívünket elemésztő jég-parázs
Játék, ami csak párban megy
Soknál is több lett volna egyetlenegy
Soknál is több lett volna egyetlenegy
Kívül sötét van a szinpadon túl
A függöny végül mindig visszahull
A dalnak vége és a hang elhal
Kié vagyok, és kié a dal?
Kié vagyok, és kié a dal?
Lágy kő és puha robbanás
Szívünket elemésztő jég-parázs
Tégy úgy, mint aki nem szalad
Ahogy a pásztor: mindig hátul marad
Ahogy a pásztor: mindig hátul marad