Hívlak,
Ugyanúgy mint máskor, ha nem is jön válasz, ide várlak még,
Mint a hulló, nyári csillagok, a messzeségen, arcod átragyog.
Hívlak,
Ugyanúgy mint máskor, ha nem is jössz tőbbé, ide várlak még,
Minden dalban csak neked üzenek, minden gondolat hozzád vezet.
Jöttél, ugyanúgy mint máskor,
Feltettem a kávét, ugyanúgy mint máskor,
Amikor visszatértem a szobába, láttam hogy a cipődet nézed,
Nem mertél vagy nem tudtál a szemembe nézni,
A csendből kellett volna megértenem hogy utoljára vagy nálam,
De én nem akartam megérteni.
Hívlak,
Ugyanúgy mint máskor, üzenem hogy élek, s idevárlak még,
Meddig bírom, hol van a határ, hívlak hangosan, hogy rám találj.
Mindenki volt már úgy hogy rosszat álmodott,
Fel akart ébredni, de nem tudott,
Én is így vagyok most veled, csak egy rossz álom, hogy elveszítettelek,
Gyere, gyere, ébressz fel végre engem, és a rossz álmot azonnal elfelejtem.