A kapuba a szekér,
Itt a legény, leányt kér,
De a leány azt mondja,
Nem megyek férjhez soha.
Párnahaja szövetlen,
Derékalja tõtetlen,
A tolluja a tóba,
A vadréce hordozza.
Örömanya jöjjön ki,
A kapuját nyissa ki,
Eressze be a vejét,
A lánya szeretõjét.
Nyisd ki rózsám az ajtót,
Nem vagyunk végrehajtók,
Nem jöttünk mi adót szedni,
Csak téged akarunk vinni.
Nyisd ki rózsám az ajtót,
Magyar kopogtat, nem tót,
Se nem cigány, se nem tót,
Itt van a te galambod.
Jaj, de késõn nyitod ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki,
Ki várakozik itt ki.
Hej, Felszegrõl jövünk mi,
Szép mennyasszonyt hozunk mi,
Szép a híre, szép a neve,
Szép a magaviselete.
Örömanya jöjjön ki,
Hogy a kaput nyissa ki,
Hoztunk kendnek segítséget,
A fiának feleséget.
Lesz, ki házát kiseperje,
Lesz, ki haját megtépdesse,
Lesz, ki haját megtépdesse,
Lesz, ki kendet meglökdösse.
Azt halottam én a héten,
Leányvásár lesz a réten,
Én is oda fogok menni,
Szõkét, barnát választani.
Szõkét ne végy, mert beteges,
Pirosat se, mert részeges,
Barnát vegyél az lesz a jó,
Az lesz az ölelni való.