Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én babám abba fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél.
Nem is voltam én az oka semminek,
Édesanyám volt az oka mindennek,
Mert nem adott engem oda olyannak,
Kit a szívem kiválasztott magának.
De szeretnék az égen csillag lenni,
Ott is csak a hajnalcsillaggal járni,
Éjféltájban megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy a babám ki szeret,
De szeretnék az erdõbe fa lenni,
Ott is csak a tölgyfa nevet viselni,
Mer' a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül,
Az én szívem soha sincs bánat nélkül.
De szeretnék a templomban ott lenni,
Mikor az én galambomat esketik,
Meghallgatnám mit tagadsz a miénkből,
Hát te csalfa nem félsz a jó Istentől?
Szép a csikó, ha szépen felnyergelik,
Szép a babám, ha szépen felöltözik,
Mikor megyen a templomba elõttem,
Az én szívem majd kirepül belõlem.