Ha levelet írtam, tollam hangosan sercegett
Hogyha olvastam, a lámpa fénye bántott
Hiába láttam benned a szőke herceget
Lassan elűzted az összes régi álmot
Vártam, hátha egyszer megköszönöd a vacsorát
Később örültem, ha hazajöttél enni
Én csendben tűrtem, hogy kerüljek minden galibát
És esténként már rég nem történt semmi
Azt vettem észre, semmi sem mozdul
Csak az idő rohan, rohan, rohan, rohan
Csak rohan, rohan, rohan, rohan
Állj, most én jövök
Nekem nem kell már, hogy nyomod a sódert
Kész, én költözök
Az egyetlen, aki elviselt
Ha szerettelek, hát szerethetek még ugyanúgy
S lehet, hogy kiderül, hogy lekörözhet bárki
És ha ennyit bírtam, elviselem majd ugyanúgy,
Hogy egyedül kell mással együtt élni
De most már nem megy
Ma el kell mennem
Hisz\' az idő rohan, rohan, rohan, rohan
Csak rohan, rohan, rohan, rohan
Állj, most én jövök
Nekem nem kell már, hogy nyomod a sódert
Kész, én költözök
Az egyetlen, aki elviselt
Állj, most én jövök
Nekem nem kell már, hogy nyomod a sódert
Kész, én költözök
Az egyetlen, aki elviselt