Bármerre mégy, csak azt zúgja Tisza, Duna tája,
Azt susogja a Kárpátok minden lombja s fája.
Arról beszél minden porszem, hanton és göröngyön,
Míg magyar él, Árpád hona magyar lesz e földön.
Bármerre mész, azt dalolja a madár az ágon,
Azt súgja a síró szellő bérceken, rónákon,
Azt zokogja millió szív, az ragyog a könnyön,
Míg magyar él, Árpád hona magyar lesz e földön.
Azt zokogja millió szív, az ragyog a könnyön,
Míg magyar él, Árpád hona magyar lesz e földön.