Ülök a metrón...
H-599
Rád gondolok
Megkérdik tőlem, hogy mennyi az idő
De én nem válaszolok
Valahol úgy a végállomásnál megnézem órámat
10 óra múlt a lábamra lépnek s még én szólók: Bocsánat!
Nyílik az ajtó, és én kilépek
Futok a buszhoz, hogy elérjem
Előttem futnak régi emlékek
S egy percre úgy érzem, hogy itt futsz velem
Oh de nem!
Tudom, hogy egyszer írok egy dalt
Ami rólunk szól
Könnyektől lesz fátyolos szemed
S lecsordul arcodról
Néha azt kívánom, hogy: úgy fájjon neked
Mint nekem fáj ez a szerelem
Mit érted szenvedek meg
Azt kívánom: égessen, fájjon
Neked is, úgy ahogy nekem már rég
Testeden érezzed szerelmem kínját
Érezd, hogy mennyire szeretlek még
Egy eltépett fénykép s egy hamis gitár
Ez maradt nekem
A szerelem, amit elképzeltem
Sohasem volt jelen
Több éve már hogy magamba zártalak
Szívemben hordozlak rég
Ezért hiszem, hogy velem vagy akkor is
Ha egyedül vagyok én
Nyílik az ajtó, és én kilépek
Futok a buszhoz, hogy elérjem
Előttem futnak régi emlékek
S egy percre úgy érzem, hogy itt futsz velem
Oh de nem!