Amikor én fehérhajú öregasszonyt látok,
Aki szelíd két szeméből hinti a jóságot.
Szívem mélyén felszakad a könnyeknek forrása,
Úgy nézek rá mint valaha az édesanyámra, az édesanyámra.
Fehér hajú édesanyám, de messze vagy tőlem,
Vadvirágos sírhant alatt, kinn a temetőben.
Árva vagyok, árvább lennék, kolduslelkű régen.
Ha egy csillag nem vigyázna rám a magas égen, fenn a magas égen.