Árnyak:
Szédült gyermek!
Gyarló ember!
Milyen lusta, milyen ócska, milyen gyönge, rossz fiúcska!
Constanze:
Wolfgang! Mit csinálsz itt? Gyere haza!
Wolfgang:
Na tovább, na tovább!
Mutass megint egy csodát,
egy mesteri fúgát!
Ez pompás, ez pompás!
Ezt a kendőt most a nénje
rakja föl a két szemére!
Túl vakmerő!
Vasba zárd a szíved hát!
Constanze:
Wolfgang!
Wolfgang:
Minden búcsú újabb kezdet,
hosszú, hosszú útra, hogyha indul!
Milyen kár az, hogy felnőtt!
Vége már a nagy csodáknak!
Milyen oktalan!
Constanze:
Wolfgang!
Egy művészben több szufla van!
Mind csak álnok, gonosz kígyó!
Mind csak farkas!
Árnyak:
Szédült gyermek!
Constanze:
Wolfgang!
Mi van veled, mondd?
Wolfgang:
Minden el van veszve,
mindent elvesztettünk! Gyarló féreg!
Constanze:
Mit zagyválsz össze itt?!
Wolfgang:
Ócska, szerencsétlen gyermek
kínzó, rémálmokkal teljes!
Constanze:
Nem bírom!
Wolfgang:
Rémületes!
Hogy széttörjön a család, nem hagyom én!
Constanze:
Térj észre!
Térjél észre már!
Tömeg:
Bármit próbálsz gyönge ember,
Lelked pokla úgyis elnyel!
Wolfgang:
Mind csak gonosz, álnok, gonosz!
Kígyó, farkas, álnok, álnok!
Mind csak gonosz, gonosz álnok!