Bújdosok a nagy világban, sehol sincsen maradásom nékem
Senkim sincsen csak egy asszony, az is elhagyott már réges-régen
Amióta árva lettem, azóta csak töviseken járok
Nem akadok hű barátra, igaz szívre mindhiába várok
Odahaza kis falumban, olyan furcsán néznek rajtam végig
Pedig tudják,hogy a lelkem, nagyon beteg, és a szívem vérzik
Mindenütt csak kinevetnek, az emberek nem beszélnek vélem
Talán még a jó Isten is haragszik rám odafenn az égben