Kár, hogy nem látom halálom után a kielégült arcokat!
Nem kell magatokra vennetek semmiféle maszkokat!
Lehullanak álarcok, szerepet sem kell játszani!
Nem kell már barátnak, havernak sem látszani!
Hisz úgyis tudom nem fogtok sírni, ha elmegyek,
talán néhányan majd egymásra néztek és nevettek,
azon, hogy sikerült elhitetni ekkora galádságot:
az igazi szerelmet, na meg az igaz barátságot!

Bárcsak lett volna bátorságod!
Bevalltad volna ezt az álnokságot!
Könnyen meglehet, miattatok kerülök majd a sírba,
mellette a csajom áll, szemei meg kisírva.
Ugye bánja és nem várja már más srácnak az ágya?
Hisz ez volt minden álma, más sráccal a vágya?
Ő sem szeretett volna? Minden összeomolva?
Mikor velem volt akkor is szíve őt csókolta?
Nem lesz síromon egy nyomorék hervadt virág sem,
nem fogok hallani egyetlen lesz**t imát sem,
a temetőben hűvös néma csend fog uralkodni,
fejfámról a vésett betűk le fognak majd kopni.
Az lesz minden vágyam, hogy onnan kijussak,
nálatok kísértsek, és mindent elmondjak.
Szenvedni fogsz halálon innen, halálon túlig!
Hiába könyörögsz bosszúm e határon nem múlik!

Kár, hogy nem látom halálom után a kielégült arcokat!
Nem kell magatokra vennetek semmiféle maszkokat!
Lehullanak álarcok, szerepet sem kell játszani!
Nem kell már barátnak, havernak sem látszani!
Hisz úgyis tudom nem fogtok sírni, ha elmegyek,
talán néhányan majd egymásra néztek és nevettek,
azon, hogy sikerült elhitetni ekkora galádságot:
az igazi szerelmet, na meg az igaz barátságot!

Én téged kérlek, aki híven hallgatod e nótát.
Ne sz**d le, mint Jelcin a Peresztrojkát!
Ide figyelj, figyelj ide, figyellek én idebenn!
Mit szólnál, ha hátad mögött lennék idegen?
És ha szemedbe néznek, de közben lenéznek?
De ha nem hívod őket, feléd se nézek?
Szeretnéd, hogy szeressenek, meg tiszteljenek,
de amiért tartanak téged, azok hidd el nem ezek!
Kell nekik társ: egy Kiskutya!
Miért te vagy az? Hát ki tudja?
Hát fuss és szabadulj meg köteleidtől!
Milyen tekintélyt vársz így majd a kölykeidtől?
Ha arra nem vagy képes, hogy felismerd a rosszat,
szembeszegülj vele, és a pofonokat osszad?
De állj meg egy ponton, hogy legyen időd,
megtalálni az igaz barátot és az igazi nőt!

Kár, hogy nem látom halálom után a kielégült arcokat!
Nem kell magatokra vennetek semmiféle maszkokat!
Lehullanak álarcok, szerepet sem kell játszani!
Nem kell már barátnak, havernak sem látszani!
Hisz úgyis tudom nem fogtok sírni, ha elmegyek,
talán néhányan majd egymásra néztek és nevettek,
azon, hogy sikerült elhitetni ekkora galádságot:
az igazi szerelmet, na meg az igaz barátságot!

Remélem, veszed az adást, és ha másért nem hát ezért,
emlékezni fogsz rám, hisz hallgatod a zenét.
Ami neked szól, hogy ne történjen veled,
kiket barátaidnak hiszel, ne ássák ki helyed.
Időben észbe kapsz ebben a kiélezett helyzetben,
hogy ne kelljen pusztulnod az első fejezetben.
Hallgasd a szavakat, és amik mögötte vannak!
Hogy okosabb legyél azoknál, kik körülötted halnak.
Legalább tedd meg az első lépést a boldog élet felé
és ne váltogassa szádat sok kinyalásra váró fenék!
Állj végre ne mások, hanem magad lábára!
Legyen e nóta szíved, lelked, agyad bálványa!
Emlékezz rám és arra, ha eltakar a föld,
fölöttem a fű meg kik miatt nem zöld!
Veled leszek mindig, ha ezt hallgatod.
Most már nyugodt szívvel meghalhatok…

Kár, hogy nem látom halálom után a kielégült arcokat!
Nem kell magatokra vennetek semmiféle maszkokat!
Lehullanak álarcok, szerepet sem kell játszani!
Nem kell már barátnak, havernak sem látszani!
Hisz úgyis tudom nem fogtok sírni, ha elmegyek,
talán néhányan majd egymásra néztek és nevettek,
azon, hogy sikerült elhitetni ekkora galádságot:
az igazi szerelmet, na meg az igaz barátságot!