Ha már nem segít
könny és szó
szívedben már nincs más
csak fájdalom,
Megtörten állsz
elhagy sok régi társ,
csak bennem bízhatsz már...
Mint egy híd,
mely a romlás a vizén,
feszül majd eléd;
mint egy híd,
léted zajló vizén,
fekszem majd eléd!
Ha a mélyben jársz,
hol nincs már út,
mázsás nagy súly hull rád,
s magány a földre sújt;
így vár az éj,
a szótlan vaksötét,
csak engem hívhatsz még...
Mint egy híd,
mely a romlás vizén,
feszül majd eléd;
Mint egy híd,
léted zajló vizén,
fekszem majd eléd!
Álmod gyors hajó,
szállj fel rá;
szédült nagy fényt ne várj;
elmúlt már a csillogás!
Új út vár rád,
s lépni félsz még,
hívj majd, ha kell egy társ...
Mint egy híd,
mely a romlás vizén,
feszül majd eléd;
mint egy híd,
léted kavargó árján,
fekszem majd eléd,
csak hívj!