Yo.. Stigma 2005-ben, ez itt az utolsó vallomás....

Lázadhatsz az élet ellen, de az meg nem változtatható
nagyon sokat kell tenned ahhoz hogy fordíts a kockán
Egyről hatra szenvedsz a pillanatnak élsz mert neked így jó
fejed felett lecsap a zápor, az isten átkoz
Már régen nem fohászkodsz, középső ujjad felmutatva káromkodsz
szemedben könnyek fejedbe káosz
Levelet küldesz fortunához, de nem hallgat meg elküld a faszba
elküld a faszba, gyűlölsz és számolsz
Az életed lepereg cigit gyújtasz majd megfulladsz
mihez nyúlhatsz testedbe mit fúrhatsz, mi az amit még elkúrhatsz
Közömbösség jön a ráadás a tortából nincsen több szelet
az erek fejedben pumpálnak veled, veled
Kihalt a szeretet hisz közeledbe nincs kit szeress
nincsen az akiért azt mondjad „élnem érdemes”
Bűnösnek mondanak majd mások
szemedbe mondhatnák, hogyha lehetne még „ezt azért nem vártuk”
Diszkréten elvonulsz a lelked legmélyére
átgondolod hogy az asztalra eddig mit tettél le
Tartozások csalódások, véreddel szembe
a családtagok szemébe' vesztes maradsz örökre

Életünk s halálunk napját részben magunk szabjuk
szárnyakon vagy sem az árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját kézzel saját fényét
számunkra a sötétség hozhatott csak lelki békét

Életünk s halálunk napját részben magunk szabjuk
szárnyakon vagy sem az árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját kézzel saját fényét
számunkra a sötétség hozhatott csak lelki békét

Hogy biztos legyél magadban érveid össze írod,írod
remegő kezeddel a tollat görcsösen fogod
Szárad a tinta, papíron vérző szavak
attól függetlenül kezed szalad, a szíved szakad
Könnyeid elmaszatolnak pár fontos dolgot
például bocsánatot kérsz tovább a helyzetet, hogy nem rontod
Örök boldogtalanságra kárhoztat az élet
nem vársz már semmi csak a túlvilágot kéred
Azt hitték egyszerű az életed „minek kell küzdened?”
leráztak ezzel azzal, hogy „ezt csak képzeled!”
Szemed minden nap könnybe lábad padlóra küld a bánat
szívedbe nem jut vér tested kiszárad
Parázsba fojtod a múltat és a jelent
visszagondolsz emlékezel, az emlékektől elkönnyezel
Homlokodra nagy L betű rácsillan durrr le a villany
a szemedből a gyávaság hirtelen elillan
Gondolkozol rájössz, hogy a szép napokat beképzelted
az arcodon a mosolyt csak fényképekről nézheted
Ha szembe álltál vigyorogtál, ha háttal álltál vicsorogtál
kiégett belsőddel a szíved legmélyén zokogtál
Utolsó sorok, sorok, utolsó érvek, érvek
ebből az árnyékvilágból én többet már nem kérek ..

Életünk s halálunk napját részben magunk szabjuk
szárnyakon vagy sem az árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját kézzel saját fényét
számunkra a sötétség hozhatott csak lelki békét

Életünk s halálunk napját részben magunk szabjuk
szárnyakon vagy sem az árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját kézzel saját fényét
számunkra a sötétség hozhatott csak lelki békét