Születnek és halnak érzéki múzsák
bimbóznak majd elszáradnak bíborvörös rózsák
A szívünket sok öröm és letargia látja
hisz az érzelmeinket fájdalom és derű váltja

Sötét szobám négy falát egy mécses fénye bejárja
ám csupán idő kérdése mikor alszik ki lángja
Lassan látom hogy alakul minden szabályos körökké
mi elkezdődik egyszer véget ér nem tart örökké
Én nagyon sok dologban próbáltam és tudtam bízni bár
annak ki mély sebet ejtett nem tudtam hinni már
Szenvedések fájdalmak ki tudja meddig tartanak
az évek nagyon sokszor saját magunk ellen vallanak
Idővel vízzel megtelik minden kiszáradt öböl
és a boldogtalanságot felváltja egy újabb gyönyör
Nevezhetnénk dezsávűnek ám az élet nem így működik
hisz minden lakás más hova új házigazda költözik
A természet is évszakonként más külsőbe öltözik
meg lehet minden más ám egyben semmi sem különbözik
Az érzelmekben ritka ki szívét kulcsra zárja
és a kimondhatatlan szerelmet mély kötődés váltsa
Egyszer minden véget ér ám van mi szebbe csaphat át
a bennünk lakó lélek az mi ennek szab határt
Az élet fájdalomban eléggé gazdag ám
jövőnkre nézve sok tapasztalatot adhat át

A boldogság csak akkor jön ha igaz lábon áll bár
semmiképp sem örökké ám hosszútávon rád vár
Vannak kiknek szemét a hazugság nem bántja
és ott van az ki meredt szemmel nézi mégse látja

Ha mást adsz mint ami vagy semmit sem ér az egész
igaz megszerezni könnyű viszont megtartani nehéz
A boldogságért tegyél nem elég ha szimplán remélsz
mert az élet buktatókat rejt bármerre mész

A szárnyak mik kinyúlnak előbb utóbb földre hullnak
nehéz megjósolni vajon, hogy mit hoz majd a holnap
Hidd el nekem ne bánkódj a kukákba dőlt tervekért
a vég egyben egy kezdemény így ragaszkodj az elvekért
Az élet ismétlődő ciklusonként mintaszerű
röpke gyorsasággal váltja egymást fájdalom s derű
Sok minden csak fénylik hisz kevés köztük az arany
értékállósága attól függ kinek mennyit ér szavam
Voltak jó barátok rosszban de főleg inkább jóban
ha baj volt mind eltűntek magam voltam minden gondban
Ám a tengeremnek vize már más partok szélét mossa
megváltoztak az idők bennem létrejött egy rosta
Csodál tudom vannak és hogy gyakran előfordul
ám a kövek közti olló előbb utóbb kicsorbul
Az évek elteltével lassan helyre áll a norma
az idő haladtával megkerül minden zsák foltja
Sok embernek elég csupán minden tortából egy szelet
ám így nem lesz ki üsse hátad ha a falatot félre nyeled
Ha használod az eszed az erő ott lesz veled
így a szavak közti rímek értelmét biztos megleled