Árnyék

Adagio

Az árvaság vak rémület,büntetés a felnőtt élet.
A sorsomat most,hogy vonszoljam én-egymagam.
Egy láthatatlan villanás,nem vezet már kézen fogva.
Az éj sötét és félelmes ölén,most hogy nőljek fel én?
A kérdés csak az.

Refr. Az árnyékom,hogy lépjem át,a sorsom ellen mit tegyek.
Hogy törjek szét egy glóriát,és felnőtt máris,hogy legyek?
Kérdezni, hogy kell?
Van aki sejti önmagát,és hogy lesz szabad,ha a saját árnyát
sosem lépi át.

A szép üveggömb összetört,nem véd többé gyermek álom.
És száz cserép közt, sebzett szívvel állsz.
Ha rád zuhant egy zord világ,hogy bírnád el gyönge vállal?
És átkozóthatsz senki nem felel,de érzed menni kell!
A kérdés csak az.

Refr. Az árnyékot,hogy lépjem át,a múltol búcsút,hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát,miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember?
A földbe rántja önmagát,és,hogy lesz szabad ha a saját árnyát
sosem lépi át.
előadó: Adagio
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: keressük!
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 7228
Tudod mi az a MOODLYRIX

Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat.

i