Azt kérdi a bíró, hogy minek szállt a rigó, az ablak párkányára,
Azt képzeli szegény, mert olyan szép legény, hát ő a szívem párja,
||:Bíró uram nem kell nékem, az én szívem fogoly régen,
Tudja azt a rigó, hogy nekem ki a jó, hogy ki a szívem párja!:||
Elrepült a rigó, el is ment a bíró, de el a szeretőm is,
Mit tehetek én már, két szék közé nagyon nagyot lehet esni,
||:A bíró uram ablakára sárgarigó szállt egy árva,
Azt fütyüli szegény, hogy minek él a legény, ha szíve árva?:||