állj meg föld egy percre
leszálnék rólad én
pihennék jó néhány kört
bánt a fény
nem bírom gyors a tempó
túl sok az eszkimó
fogynak a fókák sorban
s hull a hó
túl nagy zaj
a hangom semmibe vész
átadja helyét lassan
a szívnek az ész
millió agy dolgozik
varrja a holnapot
harapja tépi
és hagy vérnyomot
mindent csak kölcsön kaptál
becsüld meg kisember
egyszer majd vissza kérik
s menned kell