Vronszkij:
Volt egy út, amelyen én
büszkén jártam, s könnyedén,
most szégyen és gyalázat
pokla vár!
Ami volt, mind hazugság,
éles kés, mely csontig vág,
a félelem, hogy elborít
a sár.
A megvetés és gúny
engem, bűnöst sújt,
s a megcsalt férj, ki
fölmagasztosult!
Vesztesből így lett győztes,
és a szenvedély,
hogy nincs remény,
most még lángolóbb!
Anna volt az életem,
kívüle nincs már semmi sem!
Csak most tudom,
és most veszítem el!
Látom őt, küzd a lázzal,
teste tűz és jég,
s a férje az, kit egyre szólít még!
Akit én gonosznak véltem,
most megbocsát!
És úgy küld el,
hogy egy szóval sem bánt!
Szánj meg hát, sötétség,
álmot küldj, halálos éjt,
mely végtelen,
hisz élnem nincs kiért!