Betsy:
Hercegnő, légy oly jó,
míg Annáék a színházból megérkeznek,
meséljen valamit e nagyszerű grúz tea mellett!
Mjahkaja:
Megint csak én? Mindig csak én?
De kiről és mit mesélhetnék?
Ligyija:
Valami mulatságos,
de nem túl gonosz dolgot,
tán éppen Annáról és Vronszkijról...
Betsy:
Annát nem hagyom!
Ő nagyszerű asszony!
Kedves és szép, nem tehet arról,
hogy minden férfi belészeret,
és árnyékként követi őt!
Mjahkaja:
Van Grimmnek egy meséje,
sohasem értettem igazán...
Egy emberről szól,
kinek elvették az árnyékát...
Ligyija:
Anna nagyon megváltozott,
mióta Moszkvában járt,
és magával hozta
- nevezzük úgy -
az árnyékát...
Betsy:
Csomót a nyelvére, kedvesem!
Annát nem engedem!
Ligyija:
És Karenin?
Rá nem gondol senki?
Betsy:
Karenin ostoba ember!
Beképzelt törtető!
Anna viszont nagyszerű! Igazi Nő!
Úgy bizony édesem; egy igazi nő!
Hölgyek:
Egy asszony, ki igazán asszony és igazán nő,
egy asszony nem igazán boldog árnyék nélkül!
Egy asszony, ki igazán tudja: ez ördögi kör!
Hűséges árnyéka, bukását okozza,
veszte lesz szegénynek végül!
Betsy:
Itt vannak végre!
Anna, kedvesem!
Anna:
Vronszkij s a Nagykövet
végig az úton Itáliáról mesélt...
Nagykövet:
Egy rémes olasz opera után
miről is beszélhetnénk?
Mjahkaja:
Barátnőm, ön gyönyörű!
Ligyija:
Jót tesz neki az árnyéka...
Betsy:
Mire várunk még?
Asztalhoz mind! Kezdjük el!
Vronszkij:
Ha megengedik...
két percre még elrabolnám Annát...
Betsy:
De csakis két perc, Vronszkij!
Ligyija:
És ne menjenek túl messzire!...
Betsy:
...Megható, ahogy így ketten...
Ligyija:
Én inkább kínosnak nevezném!
Betsy:
Vigyázzon! Mindenki magából ítél!
Ligyija:
De drágám!
Nagykövet:
Hölgyeim, kezdjük már!