Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Egy önzetlen jóbarát
Anna Karenina
Karenin:
Menni, felkelni és menni.
A hivatalba, bárhova.
Mi van ma? Talán hétfő?
Nem, nem, biztos, hogy már szerda.
Szerjózsa... Nem akarom látni,
szótlanul is kérdez, az ő szemeit látom.
Anna, hogy tehetted mindezt?
Ó, Anna! Fogytán az erőm.
Össze vagyok zúzva,
senkihez egy szót sem, beteg vagyok.
Ligyija Ivanovna:
Barátom, ne is szóljon,
mindent tudok!
A konyhában már rend van,
készül a tárkonyos leves.
A hivatalban alig várják,
hogy vidéki körútját befejezze,
és ön, igen, ön
ilyen fésületlenül egy hölgy előtt!
Ideje már, hogy
magát is rendbe hozza!
Karenin:
Maga, maga Ligyija...
Ligyija Ivanovna:
Ivanovna.
Karenin:
Nem fogadok senkit.
Hogy engedték...?
Ligyija Ivanovna:
Kérem!
Karenin:
Hisz alig ismerem!
Ligyija Ivanovna:
Kérem!
Karenin:
Grófnő, hiszen ön...
Ligyija Ivanovna:
Na de kérem!...
Egy önzetlen, nyílt szívű jóbarát,
ki hordozza mától a ház gondját.
Egy őszinte, halk szavú jóbarát,
ki önként áldozza föl magát
enyhítvén a lélek fájó bánatát.
Karenin:
És ez a jóbarát netán...
Ligyija Ivanovna:
Számíthat rá!
Én, aki szerelmes voltam
a férjembe hajdan,
kevéssel korábban
mint serdülő lányka
egy karcsú lovászba,
egy fess anarchistába,
azután sorba
a cári családnak
valahány ágának
mindahány sarjába,
egy indus fakírba,
egy híres tudósba,
egy irodalmárba,
egy angoltanárba,
egy vikáriusba,
egy metropolitába,
Komisszárovba,
a híres bankárba,
Rusztis Fudzsijba,
s legfőképp Puskinba,
és most szerelmes vagyok,
és ez legyen csak titok,
igen, szerelmes vagyok magá...
Karenin:
Magányra ítéltem, a tanácsát kérem!
Ligyija Ivanovna:
Az ön parázna,
bűnös vággyal megvert
hűtlen felesége
hivatkozva hát
a szívemet betöltő
keresztényi érzületre
már nem először kérte,
hogy közvetítsem önnek,
adjam át kérését,
e tévelygő asszony
találkozni kíván
a kis Szerjózsával.
Karenin:
Ezt megtagadni nincs jogom,
jöjjön csak el!
Ligyija Ivanovna:
Nem, nem, nem, nem!
Az a nő gonosz és kegyetlen!
A fia után vágyik, de
hogyan bánt el önnel
a könyörtelen némber!
Karenin:
Mit tegyünk hát?
Ligyija Ivanovna:
Én már megtettem, amit kell,
kellően megszégyenítettem.
Tudtára adtam, hogy nem és nem!
Karenin:
Mi lesz velem?
Ligyija Ivanovna:
Egy önzetlen, nyílt szívű jóbarát,
ki hordozza mától a ház gondját.
Együtt:
Egy őszinte, halk szavú jóbarát,
ki önként áldozza föl magát,
s a kettészakított élet
újból megy tovább.
Menni, felkelni és menni.
A hivatalba, bárhova.
Mi van ma? Talán hétfő?
Nem, nem, biztos, hogy már szerda.
Szerjózsa... Nem akarom látni,
szótlanul is kérdez, az ő szemeit látom.
Anna, hogy tehetted mindezt?
Ó, Anna! Fogytán az erőm.
Össze vagyok zúzva,
senkihez egy szót sem, beteg vagyok.
Ligyija Ivanovna:
Barátom, ne is szóljon,
mindent tudok!
A konyhában már rend van,
készül a tárkonyos leves.
A hivatalban alig várják,
hogy vidéki körútját befejezze,
és ön, igen, ön
ilyen fésületlenül egy hölgy előtt!
Ideje már, hogy
magát is rendbe hozza!
Karenin:
Maga, maga Ligyija...
Ligyija Ivanovna:
Ivanovna.
Karenin:
Nem fogadok senkit.
Hogy engedték...?
Ligyija Ivanovna:
Kérem!
Karenin:
Hisz alig ismerem!
Ligyija Ivanovna:
Kérem!
Karenin:
Grófnő, hiszen ön...
Ligyija Ivanovna:
Na de kérem!...
Egy önzetlen, nyílt szívű jóbarát,
ki hordozza mától a ház gondját.
Egy őszinte, halk szavú jóbarát,
ki önként áldozza föl magát
enyhítvén a lélek fájó bánatát.
Karenin:
És ez a jóbarát netán...
Ligyija Ivanovna:
Számíthat rá!
Én, aki szerelmes voltam
a férjembe hajdan,
kevéssel korábban
mint serdülő lányka
egy karcsú lovászba,
egy fess anarchistába,
azután sorba
a cári családnak
valahány ágának
mindahány sarjába,
egy indus fakírba,
egy híres tudósba,
egy irodalmárba,
egy angoltanárba,
egy vikáriusba,
egy metropolitába,
Komisszárovba,
a híres bankárba,
Rusztis Fudzsijba,
s legfőképp Puskinba,
és most szerelmes vagyok,
és ez legyen csak titok,
igen, szerelmes vagyok magá...
Karenin:
Magányra ítéltem, a tanácsát kérem!
Ligyija Ivanovna:
Az ön parázna,
bűnös vággyal megvert
hűtlen felesége
hivatkozva hát
a szívemet betöltő
keresztényi érzületre
már nem először kérte,
hogy közvetítsem önnek,
adjam át kérését,
e tévelygő asszony
találkozni kíván
a kis Szerjózsával.
Karenin:
Ezt megtagadni nincs jogom,
jöjjön csak el!
Ligyija Ivanovna:
Nem, nem, nem, nem!
Az a nő gonosz és kegyetlen!
A fia után vágyik, de
hogyan bánt el önnel
a könyörtelen némber!
Karenin:
Mit tegyünk hát?
Ligyija Ivanovna:
Én már megtettem, amit kell,
kellően megszégyenítettem.
Tudtára adtam, hogy nem és nem!
Karenin:
Mi lesz velem?
Ligyija Ivanovna:
Egy önzetlen, nyílt szívű jóbarát,
ki hordozza mától a ház gondját.
Együtt:
Egy őszinte, halk szavú jóbarát,
ki önként áldozza föl magát,
s a kettészakított élet
újból megy tovább.
előadó:
Anna Karenina
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Kocsák Tibor
szövegíró: Miklós Tibor
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 4579
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Kocsák Tibor
szövegíró: Miklós Tibor
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 4579
kapcsolódó videók
keressük!
