Kitty:
Kosztya! Megvagy? Ó, Istenem!
Jég hullt, zúgott a szél!
Féltettünk! A kicsi felsírt,
most nevet már, nézd!
Levin:
Jöjj, kis életem,
én napfényem!
Hány éven át kerestem, vártam én,
nem kaptam választ senkitől.
Most, ahogy rájuk nézek, értem már.
Elég szeretni őket teljes szívemből.
Isten és a vallás is,
a szülőföld, a csillagok mind,
a teremtés, a nagyvilág,
tudomány, eszmék és hit
mind térdet hajt
az egyszerű érzés előtt.
Nem a teljesség,
de mégiscsak mindennél több!
Élni kell,
ahogy apánk is élt!
Élni kell
a gyermekünkért!
Teljes kar:
Hogy megtanítsd
majd néki is,
mit néped mond:
hogy lélekkel élj!