Dolly:
Hova szaladsz?
Egy percig maradj már nyugton!
Ülj le, kérlek apuskáékhoz, Kitty!

Kitty:
Jaj, csak ezt ne kérd!
Szegény Sztyíva is, nézd,
egyfolytában ásít!
Koznisev és a professzor,
egyik unalmasabb, mint a másik!

Dolly:
Mint az apácák a rosszlányok között...

Ketten:
...akik beszélnek, beszélnek,
nyelvük pörög,
nehogy illetlen dolgot kelljen
észrevenniük.

Dolly:
Izgatott vagy, kicsim!

Kitty:
Drága Dolly, mondd, ugye eljön?

Dolly:
Egy éve már,
ő csak erre vár,
persze, hogy eljön!

Kitty:
Édes Dolly, imádlak!

Dolly:
Akkor segíts! Irány a konyha!

Professzor:
Magam részéről túlzásnak tartom,
hogy újabban még az egyetemekre is
beengedik a nőket!

Koznisev:
De hisz éppen ön mondotta nemrég,
hogy azért nincs joga a nőnek,
mert nem elég művelt!

Professzor:
Drága Koznisev,
félek, félreértett!
A női jogoknál lényegesebbek
a női kötelességek!

Koznisev:
Sztyíva, segíts! Mondj valamit erre!

Sztyíva:
Nekem a nőkről
egészen más jut eszembe...

Koznisev:
A véleményét, herceg, mely
bölcs lesz és merész!

Scserbackij::
Két leánygyermekkel
és egy házsártos
vénséggel megáldva
mit mondhatnék?
Ahogy a közmondás
tartja a nőkről:
hosszú haj, rövid ész!

(Csengetés.)

Kitty:
Ez biztosan Levin!
Hadd menjek én!
Végre, hogy eljött!
... Bocsánat, uram!

Karenin:
Scserbackij herceg lánya, nemde?
Nevem Alekszej Alekszandrovics Karenin.

Kitty:
Fáradjon be!

Karenin:
Ha megtenné, kisasszony
azt, hogy kihívja őket...

Dolly:
Alekszej Alekszandrovics!
Miért van kabátban még?

Sztyíva:
Drága rokon,
csak nem jött közbe valami?

Dolly:
Mindjárt kész a finom ebéd!

Karenin:
Kettőnkre tartozik csupán,
mit közölni kívánok.
Elválok Annától,
ezért veletek is megszakítok
minden kapcsolatot!

Sztyíva:
Válni akarsz?

Dolly:
Ez nem lehet igaz!

Karenin:
A feleségem
- mit szépítsem a dolgot -...

Sztyíva:
Anna a testvérem!

Karenin:
... csalárd úton jár.

Dolly:
Anna? Ezt nem hiszem!

Karenin:
Attól, kivel jó ideje megcsal...

Sztyíva:
Nem!

Karenin:
... most gyermeket vár!

Sztyíva:
Alekszej, te, akinek mindig
egyformán szent volt a
család és a hivatás,
bármi is történt,
ne dobd el, kérlek
a reményét, hogy megbocsáss!

Karenin:
Megbocsátásról szó sem lehet!
Nem voltam soha rossz ember,
senkit soha nem gyűlöltem,
de most gyűlölöm őt,
szívemből gyűlölöm őt
azért, amit ellenem tett!

Dolly:
"Szeressétek,
akik gyűlölnek benneteket..."

Karenin:
Igen, ez lehetséges.
De szeretni azt, akit
te magad gyűlölsz,
az, ami lehetetlen!

Levin:
Sztyíva! Dolly!
Elnézést! Nyitva volt
odalenn az ajtó...

Sztyíva:
Levin! Már nagyon vártunk!
Konsztantyin Levin, régi barátunk!
Karenin tanácsos... a sógorom.

Dolly:
Kitty, gyere hamar!
Itt van végre!

Levin:
Karenin úr, ez önnek szól!
Küldönc hozta a szállodából.

Kitty:
Levin! Semmit sem változott!

Levin:
Én talán nem, de maga, Kitty
még gyönyörűbb, mint egy éve volt!

Kitty:
Hát jöjjön, nézzen jobban meg!

Dolly:
Kitty, várj! A nappaliba menjetek!

Sztyíva:
Sürgöny! Hát utolért itt is
a munka, a Hivatal!

Karenin:
Nem, ez Annától jött!
Azt írja: súlyos beteg.
Látni akar, mielőtt meghal...

Dolly:
Irgalmas ég!

Karenin:
Mint mondtam, szülni fog.
Talán a fájdalmak...
Vagy egy újabb csalás,
egy újabb furfang!

Sztyíva:
Mit akarsz tenni?
Legyen szíved!

Karenin:
A legokosabb tán, ha odamegyek!

Sztyíva:
Utazom én is, ha megengeded!

Karenin:
Csak gyorsan!

Ketten:
A vonatot elérjük még!...