Kocsmadalom, lódulj már,
A bár, a csap, s a vitrinek az oltár.
Kocsmadalom lódulj már,
Ha szól, ha szól a sörhabízű zsoltár.
Tálca csattan és a pincér lázad,
Szembe száll a füst, de szokni kell, hogy szenvedünk.
A légy a szórakoztatástól fárad,
Könnyünk rohan, Istent fürdetünk!
Forradalom, barbár vér,
Na hol, ha nem a bor alatt születtél.
Forradalom, hozzám ér,
Ha néz a kém, zizeg a pletykaszentély.
Nem való a konyha ellenségnek,
Ügynökünkkel együtt isszuk el a véleményt.
Az asszony sírva szól a rendőrségnek,
Úgy húztam el, hogy nem volt engedély.
Itt jó nekünk, nem piszkál
a régi láz, s hogy mér' üres a naptár.
Nem ringat úgy, nem hív már
az ágy, a lágy a pszichiáterodnál.
Fizetnék, lenyeltem pár szerelmet,
Mindehhez megittam négy liternyi szenvedélyt,
Volt egy szív kirántva és egy fejlett
lassan ölő ízetlen remény!
Jó nagy lesz a számlám, lám, lám...
Jó nagy lett a számlám, lám, lám...