Egy lehettél a millióból,
nem lesz már részed a sok jóból.
Dzsungelben élsz, apád Sir Kán,
ketrecben fetrengsz, de sosem sírtál.
A zárad zárva – nálad a kulcs,
sötét sarokban meglapulsz.
Ha kijösz a fényre, szemed' bántja.
Az utcanép ámul: a Király lánya!
Ariadné már fogja az ollót,
szemedben látom a fekete hollót.
Az ujjad újra új utat mutat,
a gyilkos lesz más, nem az áldozat.
Teljesen mindegy, ez vagy másik,
mindenhol mindenki rád vadászik.
Egérutat ne is keressél,
elfújja gyertyád a menetszél...
refr.: Fekete nylon borul le rád,
fekete föld alatt az új hazád.
Az egyetlen sikered csak az volt:
a harang majd' öt percig érted szólt...
Betonerdők mélye csupa veszély,
a te tered csupán a járdaszegély.
Korlátok, táblák jelzik utad,
egy sincs mi kedvedre valót mutat.
Gépszörnyek, monstrumok, Isten veled!
Mind hűtőrács szájával rád nevet.
S közeleg egy, ami már a tiéd,
négy gumikeréken suhan a vég.
Fekete nylon borul le rád,
fekete föld alatt az új hazád.
Az egyetlen sikered csak az volt:
a harang majd' öt percig érted szólt...