Ha már nem figyeled többé a névnapokat;
s messzire kerülöd az ajándékboltokat;
amikor fényképedre nem néz senki sem,
sem az örömtől, sem a bánattól könnyesen;
s nem törlöd le a párát a vonatablakon,
mikor messzire indulsz egy cinkos hajnalon;
hamburgeredbe újból tetethetsz hagymát;
s otthon nem nyitod már ki a postaládát;
amikor este mindegy milyen az illatod;
a magad kreálta rendet is meghagyod;
átkarolt térddel nézed a hülye filmeket,
és ha felnevetsz, rád vissza senki nem nevet;
amikor annyit iszol, hogy nem esik jól;
s tudod: elég, ha reggel borotválkozol;
s csak visszhangod felel a kongó szobádba
suttogott nosztalgia „Jó éjszak t!”-ra;
mert kívánod, miért is ne kívánnád.
(Ha vacsorát nem is – könnyű, jó éjszakát...)
... akkor újra egyedül vagy