Robi: Csókolom a kisztihandjuk, megjött a Robi,
én leszek a parancsnokuk, my name is Bobby.
A kis singorina jó előre ül, hogy ne legyen a Robi egyedül.
Rheinalder: Kérem uram, megmondaná mi a helyzet?
Robi: A helyzet az hogy mindnyájuknak jobb lesz odaát.
Frau Kretschmer: Aber was?
Robi: Menjünk míg a tavarisok meg nem gondolják.
Egy pöccintés és máris duruzsol. Az én öreg haverom.
Cotteril: Ezer éves, fogadom.
Robi: A jó magyar utakon.
Avron: Az lesz csak a siralom.
Robi: A merciket is lehagyom.
Herr Kretschmer: Lerohadunk félúton.
Robi: Negyvennel is száguldhatunk bárhol.
Nyomás, nur nicht beszaren, búcsút int Pável, aztán tövig a gázt.
Nyomás, oké lesz minden, velünk a Jóisten.
Rheinalderné: Billy kapod a frászt.
Robi: Csak Pestet gyorsan hagyjuk el.
Avron: Csak Bécsben lennénk már.
Rheinalder: A hajóhoz érjünk időben.
Avron: De vajon meddig lesz nyitott határ?
Robi: Tovább, tovább, te jó öreg kaszni, tovább, amíg még szabad az út,
Apád, anyád, ha itt tudod hagyni, a francba te jampi, hát annyi a múlt.
Cotteril: Szégyen, de a magyarokról alig tudtam mást:
vonzó nők és kedves lumpok, futball, paprikás.
Hogy bátorságból ők adnak leckét a világnak, ez váratlanul ért.
Rheinalder: Hát Kossuthról és Rákócziról nem is hallott még?
Vér folyt itt a szabadságért évszázadonként.
Herr Kretschmer: A nagyszüleink innen mentek el.
Robi: Elmegy innen mindenki.
Avron: Az én apám is váradi.
Robi: Úgy szoktuk ezt mondani.
Cotteril: Fogadjuk, egy újabb vicc.

Avron: A bokorban is vicc terem.
Robi: Ha minden magyar útra kel, az utolsó a lámpát oltsa el.
Mind: Tovább, tovább, túl nagy a csend már,
tovább, amíg még szabad az út.
Tovább, ahol csak béke és rend vár,
Az osztrák sorompón, a határon túl.
Robi: Nyomás, elég a pártból, akárhogy pártol a sok kirgiz rokon.
Nyomás, Szibériától Ibériáig csak nem érnek utol.
SZB titkárt, párttitkárt, sok ÁVÓ-s bitangot,
begyűjtést és besúgást, jóccakát itt hagyok.
Tovább, tovább a lenini útnál csak jobb lehet egy párizsi út,
Monsieur Robert, egy évtized múltán,
mint francia polgár, vesz húsz ilyen buszt.
Billy: Apu, az a bácsi ott magában beszél.
Rheinalder: Ülj le, kisfiam.
Veres Pál: Halott kisfiú, fekszik az út szélén.
A Knézich utcánál, kiégett tank, akár a szél.
Égő hús szagát hozza át a füst, a szél.
Döbbent némaság, senki nem beszél.
Cotteril: Segíthetek?
Lady Ashton: Bízza rám. Megígértem Prescottéknak, hogy gondját viselem. Van egy kis vizük?
Herr Kretschmer: Sörrel is lecsúszik.
Frau Kretschmer: Tessék.
Lady Ashton: Köszönöm. Tessék, itt a gyógyszer. Próbálj pihenni.
Hány évig vártam, hogy jelt adj, hány évig várattak rád,
hány évet vett el tőled és tőlem az átkozott világ.
Robi: Nyomás, még vagy három óra,
az fix, hogy este nyolcra már Bécsben leszünk.
Gyerekek: Bécsben leszünk.
Falucci: Aludj, álmodj bambina, nem hagy el Maria.
Avron: Egész szépen megyünk.
Gyerekek: Szépen megyünk.
Veres Pál: Istenem, hol vagyunk?
Lady Ashton: Úton vagy, itt vagy velem.

Robi: Vár ránk a nagy szabadság.
Lady Ashton: Pihenj még!
Veres Pál: Ne hagyj el!
Mind: Tovább, tovább csak pár óra Bécsig,
tovább, talán már nem lehet baj.
Kihalt tanyák, kis fejkendős nénik,
egy puska se rémít, itt nincs csatazaj.
Tovább, tovább túl nagy a csend már,
tovább, amíg még szabad az út.
Tovább, ahol csak béke és rend vár,
az osztrák sorompón, a határon túl.
Tovább..
Robi: A tetves rohadt mindenit ennek a szemét világnak. Ezt kapd ki Robi, nyugalom Bubi. Semmi baj míg engem látnak.