Veres Pál: Halott kisfiú fekszik az út szélén, a Knézich utcánál kiégett tank.
Égő hús szagát hozza át a füst, a szél, nincs már több remény.
Herr Kretschmer: Mi történt ezzel?
Falucci: Szentséges Isten.
Avron: Lázas és félrebeszél.
Frau Kretschmer: Ez úgy angol, mint én.
Veres Pál: Nem, nem az vagyok nem, nem Fleming a nevem,
Magyar vagyok, magyar vagyok, Veres Pál, igen.
Avron: Megőrült ez az ember.
Veres Pál: Jönnek a tankok.
Herr Kretschmer: Csináljon valamit, hölgyem.
Veres Pál: Jönnek a tankok. Meneküljetek. Vigyázzatok.
Lady Ashton: Szerelmem, mi van veled? Könyörgöm térj magadhoz kérlek.
Veres Pál: Menteni jössz, úgy ahogy ott, épp úgy, mint akkor éjjel.
Géppuska tűz, gránátok közt, vonszolsz át a téren.

Éva: Tanár úr, várjuk, nagyon kérem, jöjjön el!
Gyűlés lesz este, ott lesz az egész egyetem.
Beszéljen Recskről, a rabtársairól, mondja el mi történt.
Valamit már tennünk kell, álljon közénk most minden jobb lehet.
Veres Pál: Ott leszek.
Éva: Ma este hét.
Veres Pál: Hol bűn lehet az igaz szó, bírálat nincs, csak vezérimádat,
tökélyre jut a testi és lelki kínzás, ott nem lehet senki szabad.
Hazug és torz kísérlet ez, megcsúfolva jogot és eszmét,
gyilkos terror, milliók szenvedése, egy soha nincs holnapért.
Utolsó harc, utolsó töltény, halni is kész, ki így beszél,
de nekünk fegyver nélkül kell most győznünk, nem itt nem folyhat vér.
Utolsó szép reménye lennénk, a százaknak hitünk elég,
világcsalók és szolgalelkek közt is talpra áll egy nép.
Forradalmár: Tanár úr, a szavakkal mit érünk, jöjjön, tartson velünk.
Tízezrek lesznek az utcán, tiltják vagy nem, mi tüntetünk.
Gyerünk az utcára.
Együtt: Aki magyar, velünk tart. Aki magyar velünk tart.
Lengyelország példát mutat, magyaroknak saját utat.
Bem apó és Kossuth népe együtt megyünk kéz a kézbe.
Szovjet sereg menjen haza, Sztálin szobrot vigye oda.
Nem kell többé vörös csillag, aki magyar velünk tart.
Függetlenség, szabadság, függetlenség, szabadság.
Aki magyar velünk tart, aki magyar velünk tart.
Lady Ashton: Vigyázz szívem, vigyázz Pali, várj, tudod, hogy lesnek rád.
Veres Pál: Most bűn a hallgatás.
Lady Ashton: Nem bűn, ha most, ha még kicsit vársz. Nem érhet vád.
Veres Pál: Milyen gyáva az, ki félreáll.
Lady Ashton: Siess haza, vigyázz, gondolj ránk. Hány évet vettek el.
Veres Pál: Más lesz minden.
Lady Ashton: Most elbújtok, de bosszút állnak még.
Veres Pál: Ne félj, itt a nép.
Éva: Katonák, adjatok fegyvert.
Katonák: Igenis.
Forradalmár: Itt sohasem törnek ránk. Hozzátok az utcaköveket.

Éva: Hol a benzin?
Forradalmár: Azt oda hátra vidd, nehogy meggyulladjon.
Éva: Menj a sarokig. Oda állsz, és figyeled őket, és amikor jönnek, idejében adj jelt. Te pedig hozz hírt a Korvin köziekről.
Forradalmár: Minden sarkon barrikád. A ruszkik itt nem törnek ránk.
Veres Pál: Nem jó, ne így csináljátok. Legalább két oldalról kell védekeznünk, ha baj van.
Forradalmár: Hogy gondolja tanár úr, hová tegyük?
Veres Pál: Megmutatom.
Éva: Aki fél, ugye hazamegy?
Együtt: Féljenek ők, az oroszok. Aki magyar velünk tart.
Veres Pál: Szívemben hordozlak téged, úgy adtál új életet.
Elmúltak végleg a szétrombolt évek, ha mindig velem vagy már.
Elvettek tőlem már régen, kínoztak, túléltem érted.
Túléltem én, ha eljött az éj, az álmaink egymáshoz értek.
Van érzés, mit szét nem téphet, nem vehet el földi kéz.
Lady Ashton: Reszketve várok minden hírt, és mit cellájában írt.
Nem, nem, nem, mindig, amíg csak szívem dobban így lesz már.
Levél sem jött a börtönből. Megfosztották mindentől.
Túlélte ő, ha eljött az éj, az álmaink egymáshoz értek.
Van érzés, mit szét nem téphet, nem ér el kéz.
Forradalmár: Itt a legfrissebb újság, felmondtuk a varsói szerződést. A legfrissebb hír: a kormány átalakul. Győztünk. Kenyeret hoztunk a gyárból. Hazamehetünk. Vége. Kivonulnak, hazamehetünk.
Éva: Tartsatok ki, még nem mehetünk haza.
Forradalmár: Nálunk a fegyver, nem adjuk vissza. Alig van lőszer. Minek, már úgysem kell.
Éva: Tanár úr, menjen haza. Pihenjen egy kicsit.
Lady Ashton: De jó, hogy jöttél, éppen hozzád indulnék,
Riasztó, rémes hírt kapott a követség.
Washington és Moszkva megállapodni készül.
Veres Pál: Ez azt jelenti pár óra még, és ránk törnek, feltéve persze ha...
Lady Ashton: A forrás maga a nagykövet. El kell mennünk, van útleveled Fleming névre.
Veres Pál: Le kell mennem a térre, a társaim nem tudnak semmit sem.

Éva: Hogyhogy már visszaért?
Veres Pál: Gyorsan gyertek ide mind. Biztos helyről tudom, itt a vég.
Visszajönnek, minden elveszett. A nyugat már lemondott rólunk, tanksereg zúdul ránk. Ne hulljon hiába áldott vér, élnetek kell a jövőért, nem kell már több áldozat. Menjetek haza!
Éva: Győznünk vagy meghalnunk kell, harc nélkül nem adjuk fel, tanár úr.
Emlékszik, hogy mit mondott az egyetemi gyűlésen?
Utolsó harc, utolsó töltény, halni is kész, ki így beszél,
mi döntünk így, nem kell a nyálas részvét, sorsunk miénk.
Ahol bűn az igaz szó, hol börtönök, s bitófák állnak,
Ezrekre vár testi és lelki kínzás, egy nép így nem lehet szabad.
Nincs hadsereg, mely harcba száll, pár bolondért a két rend határán,
Hazudtak mind, Istenem mért is hittük, hogy értünk egy is kiáll.
Együtt: Utolsó harc, utolsó töltény, a példa él, nincs más remény,
Mi döntünk így s nem kell a nyálas részvét, sorsunk miénk.
Éva: Törjék gerincünk ketté, önként meg nem hajol.
Veres Pál: És százszor visszatérnénk, ha kell a föld alól.
Együtt: Utolsó harc, utolsó töltény, a példa él, nincs már remény,
Mi döntünk így s nem kell a nyálas részvét, sorsunk miénk.