Cotteril: Az ördögbe is, maguk hová készülnek?
Lady Ashton: Elmegyünk Hugh a tavon át.
Cotteril: Nem mehetnek!
Veres Pál: Mért nem?
Cotteril: Ez nem fair, ez egyszerűen nonszensz. Bennünket akár még agyon is lőhetnek maguk miatt. Nem ebben állapodtunk meg.
Lady Ashton: Kivel?
Cotteril: Az őrnaggyal. Az engedély bármelyik percben megjöhet.
Veres Pál: Maga még hisz ebben?
Cotteril: Az adott szó szent.
Veres Pál: Az adott szó szent, de ezeknek nem.
Lady Ashton: Mennünk kell Hugh, egy órát várjon csak, utána bármit csinálhat. Segítsen, kérem, csak egyszer még!
Cotteril: Diana, én ebben nem veszek részt!
Veres Pál: Azért az utunkba nem áll, ugye?
Cotteril: Hogy tehetném? Még rám is fegyvert fog a végén.
Istenem, segíts, ez őrület.
Felfordult a világ, nincs többé rend.
A józan mérték helyett a szenvedély dönt, a puszta érzékek.
Mit tegyek, ha minden összedől?
Elfutnék, de hová és mi elől?
Sok szép eszménk csupán homokba rajzolt jel.
Egy perc és nincs tovább úgy tűnik el, úgy tűnik el. Jöjjön!
Herr Kretschmer: Sájsze.
Lady Ashton: Félek. Hibát követtünk el.
Veres Pál: Mért?
Lady Ashton: Talán maradnunk kellene.
Veres Pál: Már késő.
Öreg felkelő: Végre! Igyekeznünk kell. Jöjjenek!
Lady Ashton: Túl késő, hogy visszaforduljunk.
Öreg felkelő: Szálljon be.
Lady Ashton: Lassan lépj, csúszós a part.
Öreg felkelő: A nádasnál szép lassan átcsorgunk.

Veres Pál: Ez a vén csónak...
Öreg felkelő: A túlpartig kitart.
Lady Ashton: A lány hol van? Azt hittem ő is jön.
Öreg felkelő: A jelre vár. Ha átértek, ő is indul. Pestre tart.
Veres Pál: Évát, ha elfogják...
Öreg felkelő: Azt mondta más nem számít, csak a tanár úr.
Veres Pál: Őrjárat.
Öreg felkelő: Ilyenkor nem szoktak.
Lady Ashton: Megtudta.
Öreg felkelő: Várnunk kell. Elmennek tán.
Veres Pál: Meglátnak, a szél a parthoz visz.
Lady Ashton: Halkabban.
Öreg felkelő: Baj lesz. A köd is épp felszáll.
Lady Ashton: Reflektor.
Veres Pál: Biztos, hogy megtudták.
Öreg felkelő: Csepege! A teljes rajt riasztották.
Lady Ashton: Borzasztó, ott vannak mindenhol.
Veres Pál: Bújj lejjebb.
Öreg felkelő: A nyílt vízig el sem jutnánk.
Lady Ashton: Drágám, az én bűnöm, féltlek. Éreztem, várnunk kell még.
Veres Pál: Én voltam vétkes, ha Pesten elküldlek, Bécsben lennél rég.
Szívemben őrizlek téged.
Lady Ashton: Nincs vége, nem búcsúzhatsz így.
Veres Pál: Nélküled már mit sem érek.
Lady Ashton. Talán még észre sem vették.
Együtt: Bárhol is élj, míg elrejt az éj, az álmaink egymáshoz érnek.
Tőled már el nem téphet.
Öreg felkelő: Várjunk csak, tán elmennek.
Együtt: Élsz, még élek én.
Öreg felkelő: Most talán a hídig eljutnánk.
Veres Pál: Indulj hát.
Öreg felkelő: Nem lelt ránk a reflektor.
Lady Ashton: Minden perc nekünk hoz megváltást.
Öreg felkelő: Nincs sok már. A hídon túl nem érnek utol.
Veres Pál: Nem kell már, csak néhány méter.

Kapitány: Sztoj! Kifelé! Kifelé a partra vagy lövünk! Daj, daj!
Veres Pál: Hallgasson meg, őrnagy úr!
Szurov: Akkor beszél, ha kérdem!
Veres Pál: A hölgy és az öreg, csak miattam jöttek.
Szurov: Elég, vagy főbelövetem.
Veres Pál: Nincs közük semmihez. Kérem, engedje el őket!
Lady Ashton. Ne bántsa, kérem!
Szurov: Maga meg menjen! Tűnjön, ne lássam többet.
Gyáva rongy az, ki elbújik egy asszony szoknyája mögé.
Veres Pál: Nem félek tőled, te szemét orosz, nem leszek a kapcátok többé.
Szurov: Vegyétek le a kesztyűjét!
Veres Pál: Az elvtársai az ÁVÓ-nál erről híresek: ők tépték le az összes körmömet.
Nyershús csupán, jól nézze meg. De akkor is éljen a szabadság.
Lady Ashton: Mire vár, rendőr? A bűntársa vagyok. Bilincset rám, vagy kötelet.
Szurov: Nos Lady Ashton, ez a háború, ide vezet a gyűlölet.