Lady Ashton és Szurov
Utazás (musical)
Szurov: Bajtársak, ez aztán meglepetés. Nézzétek csak, ki jött ide.
Lady Ashton személyesen, a nyugati világ legszebb hercegnője.
Jöjjön, csak jöjjön és igyon velem, e mocskos zúgba mi hozta át?
A szégyentől pirulhatnánk, sehol egy karosszék, sehol a frakkos szolgák.
Lady Ashton: Beszélni szeretnék önnel őrnagy úr.
Szurov: Miről vagy kiről? Árulja el.
Lady Ashton: Veres úrról, Veres Pálról.
Szurov: Legalább tudom, hogy ez a neve.
Lady Ashton: Láthatom őt?
Szurov: Nem!
Lady Ashton: Semmi rosszat nem tett. Őrnagy kérem, engedje el.
Szurov: A másik oldalon állt, s ez elég ahhoz, hogy bűnös legyen.
Lady Ashton: Könyörögtek neki, hogy térjen haza, aztán a katedráról börtönbe vitték.
Szurov: Ismerős történet, de ellenünk harcolt, s a lőtt sebe a bizonyíték.
Lady Ashton: Én önt félrevezettem, de okom volt rá, és odaát, tudja, a többiek...
Szurov: Ők küldték ide, hogy üzletet kössön,és mit tett maga, tán arcul köpte őket?
Nem Lady Ashton, ön szó nélkül átjött,
ahogy egy királynő a vérpadra lép.
Disznók közül jött, disznók közé,
a tisztaság angyalaként.
Ha ítéletet akar mondani felettem,
hát mondja el gyorsan, mondja és menjen.
Én jó katona voltam, volt miben hinnem,
de jött maga, és megrendült minden.
A haja, a parfümje, a hófehér bőre,
úgy hatott rám, mint egy kiáltás.
Hány száz év kényelem, ápolás kellett,
hogy így hasson egyszer a varázs.
Magát akartam az első pillanattól,
azóta tart ez a feszítő fájdalom.
Szurov: Kérlelem istent, mint kisfiú csodáért,
álmatlan is magáról álmodom.
Ön nem azért jött Diana, mert a többiek küldték,
nem is azért, hogy mentse a szeretőjét.
Hazudik, maga hozzám akart jönni, mióta itt van, csak erre várt.
Lady Ashton: Nem!
Tercett
Lady Ashton: Nézz rám, és nincs mi védjen, rég elvesztem, érzem.
Nincs már hazugság, két élet elveszett
Ő volt az ellenségem, őt gyűlölni vélem.
Száz év és elszáll vad tűzbe messzehangzón.
Bármilyen fájdalmak érték,
hisz mindenben ott az elmúlás.
Gyönyörű végig e sírunkig tartó utazás.
Ő volt az ellenségem, őt
Száz év és elszáll
Szurov: Önmagától eljött, s úgy jött el hozzám,
hogy egy királynő a vérpadra lép.
Disznók közül jött, disznók közé,
tisztaság angyalaként.
Hozzám jött, itt járt és ítélt felettem,
egyszerre vádolt és élt egyszemélyben
Én jó katona voltam, volt miben hinnem,
e eljött ő, és megrendült minden.
A haja, az illata, a hófehér bőre,
úgy hatott rám, mint egy kiáltás.
Hány száz év kényelem, ápolás kellett,
hogy így hasson egyszer a varázs.
Csak őt akartam az első pillanattól,
azóta tart ez a feszítő fájdalom.
Kérlelem istent, mint kisfiú csodáért,
álmatlan is csak róla álmodom.
Veres Pál: Nem, senki nem születik szentnek,
és senki sincs, ki született gonosz.
De hol eltépnek egymástól eszmék nevében,
minden hazug lesz, torz.
Így lesz hát minden csókunk búcsú,
és minden szavunk egy-egy búcsúszó.
S a vágyunk mit féltés és őrület táplál,
a sír felé száguldó folyó.
Egy napon, tíz vagy húsz év elmúltán,
semmi lesz, mi most még hús és vér.
Az a láz, a pillantás, az érintés,
lesz-e még, ha utunk véget ér.
Így lesz hát minden csókunk búcsú,
és minden szavunk egy-egy búcsúszó.
S a vágyunk mit féltés és őrület táplál,
a sír felé száguldó zúgó folyó.
Lady Ashton személyesen, a nyugati világ legszebb hercegnője.
Jöjjön, csak jöjjön és igyon velem, e mocskos zúgba mi hozta át?
A szégyentől pirulhatnánk, sehol egy karosszék, sehol a frakkos szolgák.
Lady Ashton: Beszélni szeretnék önnel őrnagy úr.
Szurov: Miről vagy kiről? Árulja el.
Lady Ashton: Veres úrról, Veres Pálról.
Szurov: Legalább tudom, hogy ez a neve.
Lady Ashton: Láthatom őt?
Szurov: Nem!
Lady Ashton: Semmi rosszat nem tett. Őrnagy kérem, engedje el.
Szurov: A másik oldalon állt, s ez elég ahhoz, hogy bűnös legyen.
Lady Ashton: Könyörögtek neki, hogy térjen haza, aztán a katedráról börtönbe vitték.
Szurov: Ismerős történet, de ellenünk harcolt, s a lőtt sebe a bizonyíték.
Lady Ashton: Én önt félrevezettem, de okom volt rá, és odaát, tudja, a többiek...
Szurov: Ők küldték ide, hogy üzletet kössön,és mit tett maga, tán arcul köpte őket?
Nem Lady Ashton, ön szó nélkül átjött,
ahogy egy királynő a vérpadra lép.
Disznók közül jött, disznók közé,
a tisztaság angyalaként.
Ha ítéletet akar mondani felettem,
hát mondja el gyorsan, mondja és menjen.
Én jó katona voltam, volt miben hinnem,
de jött maga, és megrendült minden.
A haja, a parfümje, a hófehér bőre,
úgy hatott rám, mint egy kiáltás.
Hány száz év kényelem, ápolás kellett,
hogy így hasson egyszer a varázs.
Magát akartam az első pillanattól,
azóta tart ez a feszítő fájdalom.
Szurov: Kérlelem istent, mint kisfiú csodáért,
álmatlan is magáról álmodom.
Ön nem azért jött Diana, mert a többiek küldték,
nem is azért, hogy mentse a szeretőjét.
Hazudik, maga hozzám akart jönni, mióta itt van, csak erre várt.
Lady Ashton: Nem!
Tercett
Lady Ashton: Nézz rám, és nincs mi védjen, rég elvesztem, érzem.
Nincs már hazugság, két élet elveszett
Ő volt az ellenségem, őt gyűlölni vélem.
Száz év és elszáll vad tűzbe messzehangzón.
Bármilyen fájdalmak érték,
hisz mindenben ott az elmúlás.
Gyönyörű végig e sírunkig tartó utazás.
Ő volt az ellenségem, őt
Száz év és elszáll
Szurov: Önmagától eljött, s úgy jött el hozzám,
hogy egy királynő a vérpadra lép.
Disznók közül jött, disznók közé,
tisztaság angyalaként.
Hozzám jött, itt járt és ítélt felettem,
egyszerre vádolt és élt egyszemélyben
Én jó katona voltam, volt miben hinnem,
e eljött ő, és megrendült minden.
A haja, az illata, a hófehér bőre,
úgy hatott rám, mint egy kiáltás.
Hány száz év kényelem, ápolás kellett,
hogy így hasson egyszer a varázs.
Csak őt akartam az első pillanattól,
azóta tart ez a feszítő fájdalom.
Kérlelem istent, mint kisfiú csodáért,
álmatlan is csak róla álmodom.
Veres Pál: Nem, senki nem születik szentnek,
és senki sincs, ki született gonosz.
De hol eltépnek egymástól eszmék nevében,
minden hazug lesz, torz.
Így lesz hát minden csókunk búcsú,
és minden szavunk egy-egy búcsúszó.
S a vágyunk mit féltés és őrület táplál,
a sír felé száguldó folyó.
Egy napon, tíz vagy húsz év elmúltán,
semmi lesz, mi most még hús és vér.
Az a láz, a pillantás, az érintés,
lesz-e még, ha utunk véget ér.
Így lesz hát minden csókunk búcsú,
és minden szavunk egy-egy búcsúszó.
S a vágyunk mit féltés és őrület táplál,
a sír felé száguldó zúgó folyó.
előadó:
Utazás (musical)
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Kocsák Tibor
szövegíró: Miklós Tibor
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6744
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Kocsák Tibor
szövegíró: Miklós Tibor
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6744
kapcsolódó videók
