Mert egy császárnénak illik
Elisabeth (musical)
SOPHIE: Hol van a császárné?
ESZTERHÁZY-NÉ: Még alszik, felség!
SOPHIE: Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen! (ESZTERHÁZY-NÉ el)
A szép császárné zsenge még,
ráfér még némi segítség!
Míg minden leckét jól megért,
rájön, hogy együttműködni miért jó!
Épp, mint egy paraszt, olyan ő!
UDVARHÖLGY: Tényleg!
SOPHIE: Nem, tudja azt, mi illendő!
UDVARHÖLGY: Kínos!
SOPHIE: Nem engedelmes és nem jó,
ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű!
Ám egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!
UDVARHÖLGY: Csakugyan!
ELISABETH: Mi történt?
SOPHIE: Mondd, ennyi alvás mért is kell?
ELISABETH: Mért ne?
SOPHIE: A lustulást nem tűröm el!
ELISABETH: Oly fáradt lettem!
SOPHIE: Mi bezzeg ötkor felkelünk,
épp, hogy az óra üt minden reggel!
ELISABETH: De az én férjem épp arra kért,
pihenjek, friss legyek mára!
SOPHIE: Pihenni mért, hisz elmondta azt,
ma éjjel megkímélt téged a násztól!
ELISABETH: Ezt nem hiszem!
SOPHIE: Hát én is alig!
ELISABETH: Hogy lehet ennyire bárdolatlan?
SOPHIE: A fiamnak nincs előttem titka!
ELISABETH: Ez nem igaz!
SOPHIE: Csak kérdezd meg tőle!
ELISABETH: Megkérdem!
SOPHIE: Mért nem hiszed el?
Csak rosszul jár, ki meg nem ért!
ELISABETH: Na persze!
SOPHIE: Ne vesszünk össze, nincs is mért!
ELISABETH: Hát nincs is!
SOPHIE: Az etikettet jegyezd meg jól,
és meg nem szól senki majd téged!
ELISABETH: Hadd üljek lóra!
SOPHIE: Butaság!
ESZTERHÁZY-NÉ: Nem elegáns!
SOPHIE: Egy császárné nem lovagol!
ESZTERHÁZY-NÉ: Rémes szeszély!
ELISABETH: Mért volna az?
SOPHIE: Az etikett megtiltja néked ezt,
így hát nem teszed!
SOPHIE, ESZTERHÁZY-NÉ, UDVARHÖLGYEK: Mert egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!
SOPHIE: Hadd lássam én a fogsorod!
ESZTERHÁZY-NÉ: Azt látnunk kell!
ELISABETH: Mért kéne?
SOPHIE: Tán nem túl nehéz?
ESZTERHÁZY-NÉ: Nyissa már ki hát!
SOPHIE: Túl sárga mind, ez szégyen így!
ELISABETH: Ló volnék én?
SOPHIE: No nem, de viszont bálvány!
ELISABETH: Csak kritizál, semmit nem enged,
minden, mit kívánok, elvesz!
SOPHIE: Azért teszem, hogy végül megértsd,
s hű lehess majd a császári elvhez!
ELISABETH: Azt mondom én, hogy féltékeny rám!
SOPHIE: Féltékeny rád? Hát ez több, mint vicces!
ELISABETH: De én...
SOPHIE: Tanulj némi szerénységet!
ELISABETH: Jó volna...
SOPHIE: Nem!
ELISABETH: Lépj közbe, Franz Joseph! Látod, hogy bánt az anyád!
SOPHIE: Fiam, nékem add őt át, UDVARHÖLGYEK, ESZTERHÁZY-NÉ:
nevelése kemény gondját! Mert egy császárnénak illik
Fiam, nékem add őt át, fényes példát adni mindig!
nevelése gondját! Illik önfeláldozóan élni értünk!
ELISABETH: Csak kínoz! Csak láncra fűz!
Segíts! Sose engedj át!
F. JÓZSEF: A szívem, húz, hogy álljak melléd,
de hidd el, sokkal jobban tennénk,
ha mégis inkább őrá hallgatnánk!
SOPHIE: Légy kő! Légy jég!
ESZTERHÁZY-NÉ: Még alszik, felség!
SOPHIE: Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen! (ESZTERHÁZY-NÉ el)
A szép császárné zsenge még,
ráfér még némi segítség!
Míg minden leckét jól megért,
rájön, hogy együttműködni miért jó!
Épp, mint egy paraszt, olyan ő!
UDVARHÖLGY: Tényleg!
SOPHIE: Nem, tudja azt, mi illendő!
UDVARHÖLGY: Kínos!
SOPHIE: Nem engedelmes és nem jó,
ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű!
Ám egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!
UDVARHÖLGY: Csakugyan!
ELISABETH: Mi történt?
SOPHIE: Mondd, ennyi alvás mért is kell?
ELISABETH: Mért ne?
SOPHIE: A lustulást nem tűröm el!
ELISABETH: Oly fáradt lettem!
SOPHIE: Mi bezzeg ötkor felkelünk,
épp, hogy az óra üt minden reggel!
ELISABETH: De az én férjem épp arra kért,
pihenjek, friss legyek mára!
SOPHIE: Pihenni mért, hisz elmondta azt,
ma éjjel megkímélt téged a násztól!
ELISABETH: Ezt nem hiszem!
SOPHIE: Hát én is alig!
ELISABETH: Hogy lehet ennyire bárdolatlan?
SOPHIE: A fiamnak nincs előttem titka!
ELISABETH: Ez nem igaz!
SOPHIE: Csak kérdezd meg tőle!
ELISABETH: Megkérdem!
SOPHIE: Mért nem hiszed el?
Csak rosszul jár, ki meg nem ért!
ELISABETH: Na persze!
SOPHIE: Ne vesszünk össze, nincs is mért!
ELISABETH: Hát nincs is!
SOPHIE: Az etikettet jegyezd meg jól,
és meg nem szól senki majd téged!
ELISABETH: Hadd üljek lóra!
SOPHIE: Butaság!
ESZTERHÁZY-NÉ: Nem elegáns!
SOPHIE: Egy császárné nem lovagol!
ESZTERHÁZY-NÉ: Rémes szeszély!
ELISABETH: Mért volna az?
SOPHIE: Az etikett megtiltja néked ezt,
így hát nem teszed!
SOPHIE, ESZTERHÁZY-NÉ, UDVARHÖLGYEK: Mert egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!
SOPHIE: Hadd lássam én a fogsorod!
ESZTERHÁZY-NÉ: Azt látnunk kell!
ELISABETH: Mért kéne?
SOPHIE: Tán nem túl nehéz?
ESZTERHÁZY-NÉ: Nyissa már ki hát!
SOPHIE: Túl sárga mind, ez szégyen így!
ELISABETH: Ló volnék én?
SOPHIE: No nem, de viszont bálvány!
ELISABETH: Csak kritizál, semmit nem enged,
minden, mit kívánok, elvesz!
SOPHIE: Azért teszem, hogy végül megértsd,
s hű lehess majd a császári elvhez!
ELISABETH: Azt mondom én, hogy féltékeny rám!
SOPHIE: Féltékeny rád? Hát ez több, mint vicces!
ELISABETH: De én...
SOPHIE: Tanulj némi szerénységet!
ELISABETH: Jó volna...
SOPHIE: Nem!
ELISABETH: Lépj közbe, Franz Joseph! Látod, hogy bánt az anyád!
SOPHIE: Fiam, nékem add őt át, UDVARHÖLGYEK, ESZTERHÁZY-NÉ:
nevelése kemény gondját! Mert egy császárnénak illik
Fiam, nékem add őt át, fényes példát adni mindig!
nevelése gondját! Illik önfeláldozóan élni értünk!
ELISABETH: Csak kínoz! Csak láncra fűz!
Segíts! Sose engedj át!
F. JÓZSEF: A szívem, húz, hogy álljak melléd,
de hidd el, sokkal jobban tennénk,
ha mégis inkább őrá hallgatnánk!
SOPHIE: Légy kő! Légy jég!
kapcsolódó videók
