Bíró:
Két hete újabb lehetőséget kaptak,
hogy véget vessenek a döntetlen állásnak.
A tegnapi játszma votl a hatodik.
Ha a függő játszma mai folytatása
sem hoz döntést, a mérkőzés eredményét töröljük.
A Szövetség új versenyt ír ki, új feltételekkel.

TV-riporter:
Ma Bangkokra figyel a sakkvilág. Szergejevszkij, a szellem sportjának lángoló lelkű poétája erejét vesztve küszködik hetek, sőt hónapok óta Viiganddal, az új szovjet sakkozógéppel.
Sokan már eltemették a bajnokot.
Függőben maradt játszmájuk tegnap ugyan alaposan megizzasztotta, mert ellenfele egy régi, többször bevált megnyitását vetette be megint, de ezúttal a világbajnoknak sikerült valami új variációval meglepni a trónkövetelőt. Persze ma még mindenkit érhetnek meglepetések.
Jan Topovszki, CNN, Bangkok.

Molokov:
Nincsen félnivalónk, bajnokunk hűséges, szerény...
Nem fog lelépni majd, nekünk fog győzni itt ma még...
Lojális, hűséges - bőséges jutalomért...

Walter:
Lám, mi megegyeztünk,
így ez az egyezség erő...
Nem fog csalódni majd...


Walter:
Viigand lesz most itt a nyerő...
Bajnokunk tudja,
hogy neki most veszteni kell...

Molokov:
Régi tapasztalat, önök sem repesnek azért,
ha egy szabadsághős így szerez magának babért...
Némi kis ajándék - s félrelök minden erényt...

Florence:
Vajon maradt-e még valami szívének helyén...
Vagy csak önmaga áll, s glória fénylik a fején...?
Engem meg magamrahagyna kétségeimmel...

Kórus:
Ötvenhatos ősz... Budapest ma felkel...
Ötvenhatos ősz... Budapest ma harcol...
Ötvenhatos ősz... Budapestnek vége...
Halottainkat eltemetjük végre...

Anatolij:
Ha az ember egyszer már a csúcsra ér
és tudja jól, hogy mennyit ér...
Nem adja fel oly könnyen már...
Mert ez túl nagy ár...
Most majd minden, ami volt az életem
megméretik egy mérlegen...
Azt hiszitek tán, hogy összetörtem,
kettészakadt már a gyönge lelkem,
s nem bírom a magánélet súlyos terhét...?!
Azt hiszitek tán, hogy megtörhettek,
s feladom a nagy, a végső meccset,
s megtagadom hitem minden fontos elvét...?!

Szvetlana:
Mondd csak, milyen az érzés,
hogy újra, megint belénk tiporsz, kérdés,
hogy mi a fenét akarsz?
Azt, hogy összevakarsz
még egy plecsnit,
talán ez a fontos, lám egyszer,
már odadobtál minket úgyis, vedd el, mi maradt bennem, legyen lelkem inkább sivár,
hisz azt sejted, mi vár ránk!
Minden szavad kés, mit belém mártasz...
Elhagytalak és most ezért bántasz...
Hidd el, tudom, hogy mit teszek, addig várhatsz!
Azt hiszem, hogy most félek,
hogy eddig rosszul ismertelek téged,
hogy sosem voltam fontos...
Hiszen neked pontos matematikai képlet
csakis az élet!
És mellékesnek tartasz engem tényleg.
A humanista elvek mögött nincsen ember,
nem állsz ki az elvekért!

Anatolij:
Minden szavad kés, mit belém mártasz...
Kétségbeesés, most ezért bántasz...
Hidd el, tudom, hogy mit teszek, addig várhatsz!

Kórus+Florence+Szvetlana:
Felállítja még a saját szobrát,
ha ez nem elég, babért is dob rá,
szüksége van hozzá némi hozsannára!

Szvetlana+Florence:
Olyan, mint egy hős, egy mártír!
Az ember szíve szinte sajog, már sír!
Hisz olyan sokba került, amíg ez sikerült, keserű a babér!
Sajnálunk is ezért így, hát színezd ki az áldozatot inkább!
És rakjál terítékre vért és verítéket,
így leszel majd igaz hős!
Feláldoztad lám az életedet, nappalokat, sőt, az éjjeleket!
Szegény zseni, ugye nehéz ez az élet?!
Úgy fáj, hogy nem értesz már...!

Szvetlana:
Nagyon is megértelek,
most ismerlek meg
csak igazán!
Már csak a gyűlöleted él...!
Neked csupán egy lecserélhető kis
bábu voltam én...
Te gyűlölted a sikereim,
sosem értettél...
Hazudsz!
Soha!
Hazudsz!
Soha!

Szvetlana+Florence:
Hazudsz!
Soha!
Hazudsz!
Soha! Soha!

Hárman együtt:
Minden szavad kés, mit belém mártasz,
Szerettelek én, most ezért bántasz...
Eltűnök most, ne félj,
többé nem is láthatsz!
Van-e valaki itt még, ki tán megért...?
Ki bennem még megbízik azért?
És nem fáj neki tán minden álmom...?
Matt!

Bíró:
Kihirdetem: a verseny győztese
Anatolij Szergejevszkij - világbajnok.