Boldog gyermeknek szültek a világra, hogy késõbb mi lesz, azt a fene se’ látja
Nem kérdezték ki vagy, honnan jöttél, belöktek a sorba, ez van gyerek, tessék!
Korlátoztak, kaptál sokat szépen, kezdõdött a sulival, nem is volt ez régen,
Más voltál, mint a többi normál gyerek, de kezedben a papír, és elõtted az élet!
Ref.: Hogy mi ebben a jó: mégis embernek érzed magad!
Te vagy az az ember, aki árral szemben halad.
Aztán ráébredsz majd lassan, szépen te is gyorsan, hogy rohadt ez az egész, nem jó, ahogy így van,
Elveszik a tudásod, a munkád szinte ingyért, gürizhetsz a melóban nevetséges bérért!
Mert érted a miértet, és átlátod a dolgot, hiszed és teszed, a változást, a harcot,
Megõszül a hajad, barázdás lesz arcod, eltemetnek végül, mert ez lett a te sorsod…
Ref.: Hogy mi ebben a jó: mégis embernek érzed magad!
Te vagy az az ember, aki árral szemben halad.
Egy dal arról, hogy az ember egész élete során tanul, tanítják, de ráébred, hogy nem feltétlenül jó az, amit elé raknak, leszuri az általa fontosnak tartott dolgokat és megpróbálja saját életét saját értékrendje szerint élni, amiért a „normális” világban folytonosan árral szemben tud csak haladni.