Üdvözlet tinéktek, ti furcsa földlakók!
Mi a Siriusról jöttünk, hol élni marha jó.
Fontos üzenetünk most nektek átadjuk,
Nincsen túl sok idÅ‘nk, úgyhogy ne kÃnáljatok
Levessel meg sörrel, akármilyen finom,
Meg a kocsonya is tuti, jelzi a szenzorom.
De sajnos nemsokára indul az űrhajónk
Ha puncstortával jöttök, akkor is startolunk,
Hisz hosszú az út vissza, marha messze van!
Nekem kutyám van meg lovam, neki aranyhalam.
Eteni kell őket, mert éhen döglenek,
Kis testüket köpködik éhes döglegyek.
Mmmm mmmm mmmm mmmm
Mmmm mmmm mmmm mmmm
No de térjünk már a tárgyra, mert nincsen sok idő
Ahogy már emlÃtettük: indul az űrhajÅ‘.
Persze az elÅ‘zÅ‘ sorvég csak a rÃm miatt olyan.
Űrhajő helyett űrhajót mondtunk volna boldogan,
De nem jutott eszünkbe az odaillő szó,
Ezért gondoltuk, hogy „jó lesz az?” „na jó!”
Pedig sokat tanakodtunk és törtük a fejünk,
Meg pattogtattuk ujjunk és rágtuk a körmünk.
Na de visszatérve most már az üzenetünkre
Az emberiségnek ezt üzeni a Sirius népe:
Pumatnexi zunnya matinnó sofrá…
(próza:)
Elromlott a tolmácsgép!
Na, már megint elpofáztam az időt.
Viszlát tÃzezer év múlva!