A cirkuszban a legjobban a bűvészt szeretem.
Fogalmam sincs, hogy csinálja, de úgy tetszik nekem.
Semmiből varázsol csodát,
Fából csinál vaskarikát.
Kalapjából húz ki nyulat,
Kígyót, békát, szalagokat.
Szemem-szájam tátva marad, úgy irigykedem.
Refrén:
A felesége biztos boldog,
Csiri Bácsi minden dolgot
Elővarázsol egy perc alatt.
Csiri Néninek nincs gondja,
Mert Csiri Bá’ mind megoldja,
Lustálkodhat minden áldott nap.
Ő meg lustálkodhat minden áldott nap.
Elegánsan meghajol a közönség előtt,
A publikum meg tapsviharral köszönti őt.
Kezében a varázspálca, abban van a tudománya:
Csiribí, és csiribája varázsszót mormol a szája,
Én meg közben az izgalomtól majd’ megőrülök.
Refrén…
De néha-néha Csiri Bácsi mégis szomorú.
Földig ér az orra, és inkább csiribú.
Lehet, hogy az otthonában csődöt mond a varázspálca
És hiába csiribája nem képes a sok csodára,
S attól fél, hogy rájönnek az egész csak smafu.
Refrén (×2)