Dombok sűrűjében állt egy kis faház,
a kis faház előtt egy kövér farakás.
Odabent lobogott a tűz csendesen,
lestek már minket fent a vadlesen.
Addig-addig járkáltunk kettesben oda,
míg elfogyott az udvarról az összes tűzifa.
Rólunk dalol most száz csalogány,
értünk ragyog a csillagfény a tejút porán.
Rólunk regél altatót a szél,
ölelj át, míg homlokunkra ráncot ír az éj.
Nyirkos reggelen még szürke volt a táj,
zörgettek vadul a faház ajtaján.
A régi tulaj Dél-Tirolból hazaköltözött,
mikor észrevett, ránk lövöldözött.
Azóta az erdőn nekünk babér nem terem,
unatkoznak a vadászok fent a vadlesen.
Rólunk dalol most száz csalogány,
értünk ragyog a csillagfény a tejút porán.
Rólunk regél altatót a szél,
ölelj át, míg homlokunkra ráncot ír az éj.
Dixie chicken, na und, dann beginnen wir,
alle ja? na dann,
links, links, rechts, rechts
links, links, rechts, rechts noch einmal
links, links, rechts, rechts
links, links, rechts, rechts noch einmal
links, links, rechts, rechts
links, links, rechts, jawoll, das war's
sag schön.
De rólunk dalol még száz csalogány,
értünk ragyog a csillagfény a tejút porán.
Rólunk regél altatót a szél,
ölelj át, míg homlokunkra ráncot ír az éj.