A hegytetőn vagy hegyháton
élt régen egy kocsmáros,
volt annak egy magnója,
így kezdődött a táncóra.
Az volt a hely réges rég,
ahol együtt táncoltunk mi még,
úgy hallottam, újra nyit,
szívembe boldogságot visz.
Lesz még egy sramlibál,
mert újra nyit a sramlibár,
hát folyjon a sör, azt nem bánom,
ettől dagad a nadrágom.
És megint lesz egy sramlibál,
ahol minden kislány csak rám vár,
de ha ez nem elég a szívednek,
az éjszaka én megpörgetlek.
Már távol a tél, nincsen hó,
rövid szoknya, hohohó,
bálra készül az összes lány,
gyertek gyorsan ide hozzám.
Egy új ruha, egy új parázs,
és szerelemre lobbanás,
ez hiányzott már nekem,
hogy színesebb legyen az életem.
Lesz még egy sramlibál…