Olyan napokon, mikor elgondolkodom,
miért nincsen nekem is gazdag rokonom,
felmegyek a hegytetőre s nincs ott senki más,
egymagában zenél ott egy öreg trombitás.
Hallgasd meg hát a visszhangot, bármerre mész,
lehet pénzed tengernyi, de mégis kevés.
A nagy vagyonnál többet ér a jó sramliszó,
és a dal, az pont nekünk való.
Olyan napokon, mikor elgondolkodom,
messze vágyom, hogy hová, magam sem tudom,
csábít a varázs, a fény, a csillogás,
hát meghallgatom, hogy mit zenél az öreg trombitás.
Hallgasd meg hát a visszhangot…
Amióta itt vagy, megtaláltalak,
nincs a földön nálam gazdagabb.
Kiáltom a hegyeknek, túl a tengeren,
karjaidban szebb az életem.
Hallgasd meg hát a visszhangot…