Valami feszít itt belül, fáj az élet
Az igazságtalanság miért győzhet?
Tönkremegy minden, elveszett
Nem érzem azt, mi velem született
Refr.:
Minden harc elbukás
A remény, mint kő zuhan tovább
Mindaz, mit hittem,a múlté már
Senki nem vár rám, miért is folytatnám?
Kiégve minden legbelül
A közömbösség láncra ver
Álszent hazugság: ez vagy, ember
Amint megkapod, más kell
Refr2.:
Önző lét, mind sivár vágy
Hamvaidból épült vár
Forgószél sodorja szét
És véget ér egy kínzó lét
A változás nem jön, de már nem is várom
Közben az idő eljár rajtam,s minden máson
Múltból élek a végső jelenben
Reményem nincs a jövőben
Minden feszül legbelül, fáj az élet
A keserű valóság megedzett a véghez
Az építő rombolás utoléri magát
És jutalmunk lesz a magány s halál